György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
I. Alapok
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIN mányozásakor a meder alakját vizsgálják. Medernek nevezik a közepes vizek által megtöltött terepmélyedést. A meder legmélyebb része a vízszintestől rendszerint nem sokban eltérő mederfenék, ehhez csatlakoznak az oldalrézsűk, amelyek a terepig nyúlnak. A terep mederrel szomszédos sávja a part, a part és a mederrézsűk metszésvonala a partéi (1-143. ábra); ez igen gyakran nem éles vonal, hanem elmosódott sáv. A folyásirányba nézve bal kéz felőli partot bal partnak, a jobb kéz felől levőt jobb partnak nevezik. (A keresztszelvényeket is úgy rajzolják, hogy a folyásirány szerinti bal oldali part a papírnak is a bal oldalán legyen.) A vízfolyások helyszínrajza általában kanyargó, az íveket átmeneti szakaszok kötik össze. Ezeken a szakaszokon a keresztszelvény alakja rendszerint szimmetrikus vagy csaknem szimmetrikus (1-144« ábra), a kanyarulatok csúcsa felé haladva fokozatosan aszimmetrikussá válik: a homorú part közelében a mélységek nagyobbak, mint a domború part közelében (1-1446 ábra). A víz sebességének helyszínrajzi eloszlása általában a mélységek változásának megfelelően alakul. Ezért a legnagyobb sebességek pontjait összekötő vonal vízszintes vetülete (a sodorvonal) kanyarulatokban a homorú part közelében, átmeneti (inflexiós) szakaszokon a meder közepe táján halad, a vízfolyás középvonalát rendszerint az inflexióban metszi (1-145. ábra). A középvonal a víztükörszélességek felezővonala. Ennek megfelelően a vízállás függvényében változhat. Két egymást követő, azonos értelemben görbülő kanyarulat közötti rész a szurflexiós szakasz (1-146. ábra). A folyómeder egyenlő mélységű pontjait összekötő vonalak az izobat vonalak. Ha a szomszédos kanyarulatok nagy mélységű szakaszainak izobat vonalai egymás mellé nyúlnak és az inflexiós szakaszon a meder közepén kiemelkedés van, a gázló rossz (1-147. ábra), ellenkező esetben a gázló jó (1-148. ábra). A vízfolyások kanyarulatai igen sokszor fejlődnek. Ha a kanyarulat hossza meghaladja a kanyarulat kezdő-, valamint a végpontja közötti távolság felével, mint sugárral rajzolt félkör ívhosszát, a kanyarulatot meandernak nevezik (1-149. ábra). Ha a meandert megelőző, valamint követő kanyarulat közötti távolság viszonylag kicsi, túlfejlett kanyarulat a meander neve (1-150. ábra). A hajtűkanyarban a görbületi sugár viszonylag kicsi (1-151. ábra). Ha a folyó a túlfejlett kanyarulatokat levágja vagy szabályozáskor azokat átvágják, holtágak (morotvák) keletkeznek (1-152. ábra). 1-77 Joóhpar/Ba/part | „ , . x, Közepes y/zsz/n !. fene/r \ 1-143. ábra. Vízfolyás keresztszelvénye 1-144. ábra. Átmeneti (a) és kanyarulat] (6) szakasz jellegzetes keresztszelvénye 1-145. ábra. Vízfolyás középvonala és sodorvonala 1-146. ábra. Vízfolyás szurflexiós szakasza 93
