György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

V. Folyami vízgazdálkodás művei

V. A FOLYAMI VÍZGAZDÁLKODÁS MÜVEI

A vízépítés legrégibb emlékei a folyókkal kapcsolatosak. A folyók mentén lakók, hogy az ismétlődő árvizek kártételei ellen életüket és vagyonukat védjék, illetve az árvizek kártételeit csökkentsék, kezdetben településeiket gátakkal vették körül. Később már a folyók mentén épített gátakkal igyekeztek a kiöntéseket késleltetni, majd korlátozni. Megindult az árvizek elleni védekezés, az árvízmentesítés. Kezdetben ezek a gátak, a terep adta előnyöket kihasználva rendszertelenül épültek, nem voltak — de nem is lehettek — tekintettel azok nagy- vízszabályozó szerepére. A nagyvízi meder tervszerű kialakításáról, a hullámtér rendezéséről csak a múlt század utolsó évtizedei óta beszélhetünk.

Az árvízvédelmi töltések között a középvízi meder állandóan kalandozott, nagyobb árvizek alkalmával a víz új medret alakított. A szabálytalan mederben a zajló jég gyakran elakadt, jégtorlaszok képződtek és pusztító jeges árvizek fejlődtek ki. Az állandó mederváltozások nemcsak a töltések állékonyságát, hanem magukat a településeket is veszélyeztették. A nagy szélességben kalandozó folyó értékes területeket ragadott el és értékteleneket hagyott vissza. A termelés biztonsága érdekében előtérbe került a folyók medrének állandósítása a

meder-, ill. a tulajdonképpeni folyószabályozás. Ez kezdetben a középvízi meder rögzítésére szorítkozott, és csak a hajózás fejlődésével került sor a középvízi szabályozást kiegészítő kisvízszabályozásra. A közép és kisvízi szabályozást együttesen mederszabályozásnak nevezzük.

Az ipari fejlődés megindulásával a vízzel szemben támasztott rohamosan fejlődő társadalmi igényeket — a lényegében kárelhárítás jellegű — árvízmentesítés és mederrendezés már nem elégíthette ki, ezért világszerte megkezdődött a folyóvizek fokozottabb hasznosítása. A folyók vizét gátakkal meg- duzzasztották, hatalmas víztározókat létesítettek, helyenként vizét vagy annak jelentékeny részét más mederbe terelték, megkezdték a folyók csatornázását. Ezt követte hozzá csatlakozóan a mesterséges vízi- utak tervszerű kiépítése. Ennek során hajózható csatornákat építve, nagy ipartelepeket kötöttek össze természetes víziutakkal, sőt az egyik folyó völgyéből a másikba való áthajózást is lehetővé tették. A folyócsatornázás során épített duzzasztóművek, a folyó esésének és ezzel helyzeti energiájának tetemes részét a vízlépcsőknél koncentrálták és így megteremtették a vízienergia nagyméretű hasznosításának lehetőségét.

871