György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
IV. Gépészeti és villamos berendezések
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE IV —157 léssel. A mérő-érzékelő csapadékíróval is felszerelhető és távadóval kombinálható. A mérési adatokat a vízgyűjtő vagy vízzel ellátott terület nagyságának függvényében, 50...100 km2-enként indokolt beszerezni. A hóvastagság és hóvíztartalom meghatározása kiszúróhengeres hósűrűségmérő berendezéssel, általában a csapadékészleléssel együtt végrehajtható. Távmérésnél szokásos megoldás a radioaktív abszorpciós módszer, ahol a hóvastagsággal arányosan gyengül a mérhető sugárzásintenzitás. A VITUKI Hydra távjelző rendszerében differenciál-nyomásméréssel állapítják meg a hó vízegyenértékét. A hőmérsékletet maximum—minimum hőmérővel, a száraz-nedves hőmérő száraz hőmérőjének fel- használásával lehet mérni, ha egyben a levegő pára- tartalmát is mérik. Egy-egy érzékelő elhelyezése 200...300 km2-enként szokásos. Távadóként szélső értékek jelzésére érintkezős hőmérőt lehet használni vagy a folyamatos analóg jelet célszerű digitális jellé átalakítva továbbítani. Talajfagy megállapítása földbe helyezett cm beosztású talajfagymérő alkalmazásával, a hőmérsékletmérővel együtt telepítve, helyi leolvasással eszközölhető. A talajhőmérséklet, a radiációs minimum, a napfénytartam, a szélsebesség és szélirány, és a levegő páratartalmának mérése egyedi elbírálás szerinti sűrűséggel történik, a regionális hálózat kiemelt pontjain. A mérési adatok távadós továbbítására esetenkénti vizsgálattal többnyire lehet megoldást találni. Hidrológiai elemek. A talajvízszint észlelése és távmérése talajvízkutak vízállásadatainak mérésével vízhasznosítással érintett területen 25... 50 km2- enkénti, egyebütt 5...100 km2-enkénti, szivárgást okozó létesítmények mentén 5... 10 km-enkénti sűrűséggel, a vízellátásnál is használt módszerekkel oldható meg. A talajnedvesség izotópos talajnedvesség-mérővel mérhető, egyedi elbírálás szerinti sűrűséggel. Különösen fontos a vízhasznosítással érintett területek megfelelő sűrűségű ellátása, a vízigények előrejelzése és a vízhasználat mértékének ellenőrzése érdekében. Párolgás mérése párolgásmérő káddal, az általános területi adatok meghatározása érdekében egyedi elbírálás szerinti sűrűséggel, a tározók mentén azok nagyságától függően. Vízszintmérés útján közelítő távjelzésre mód van. A vízállás-érzékelésre használt vízszintmérők közül a lapvízmércék, úszás és egyéb folyamatos vízszintmérők alkalmazása során (esetenként vízszint- íróval felszerelve) különösebb nehézségekkel nem kell számolni. A távmérésre alkalmas kialakítású műszerek közül azonban csak a hordalékos vízre is alkalmas berendezések jöhetnek számításba és azok is gondos, rendszeres karbantartást igényelnek. A vízállás-érzékelési helyek sűrűségét egyedi elbírálás szerint; a vízfolyások mentén általában 5...20 km-enként célszerű megállapítani. A vízhozammérés általában vízállás-érzékelésben alapuló vízhozamgörbe, vízálláskülönbség-érzéke- lésen alapuló hitelesített műtárgy, vagy vízhozammérő műtárgy, vagy éppen a zsiliptáblaállás érzékelésének felhasználásával hajtható végre. Ez a megoldás is vízálláskülönbségen alapul. Általános követelmény az összegező vízmennyiségmérés megoldása is. A megkívánt pontosság általában a mennyiségre ±15%. Esetenként gondoskodni kell a folyamatos regisztrálásról és a távmérésre alkalmas kialakításról, amire a vízellátás-csatornázásnál is alkalmazott műszerek felelnek meg, de nagyobb átmérők esetére még nem alakult ki a viszonylag olcsó, távközlésre alkalmas műszerezés. A mérési helyek sűrűségét egyedi elbírálás alapján kell meghatározni, általában a vízkészletek és elfolyó vizek meghatározása szempontjából fontos szelvények helyén. A meteorológiai és hidrológiai előrejelzés megbízhatóságához és gyorsaságához fűződő rendkívüli érdekek megkövetelik az adatgyűjtés automatizálását. Az automatikus adatgyűjtő rendszerek mérőérzékelőkkel felszerelt mérőállomásokból, hírközlő hálózatból és mérőközpont(ok)-ból állnak. Az igényeknek és az adatátviteli lehetőségeknek megfelelően különböző telemechanika rendszerek állnak rendelkezésre. A legkorszerűbb irányzatok szerint a mérőközpontok kisebb-nagyobb elektronikus számítógépeket is tartalmaznak. Az itt és a vízellátás területén felmerülő igények többnyire megoldhatók a hazai fejlesztésű telemechanika rendszerekkel (pl. SY MULT EX, TELMAUT, TEL, VITELCON). Kis vízgyűjtők reprezentatív adatgyűjtésére előnyös a HYDRA rendszer. Az előzőektől eltérő elven kialakított TELEX- DAT rendszer a meglevő, automatikus kapcsolású telexhálózathoz (ha rendelkezésre áll, telefonhálózathoz is) illeszkedik. Itt mérőközpontként szerepelhet bármely telexállomás. A rendszer automatikus hívását biztosító központi egység bármely szabad kapacitással rendelkező, a telexhálózatba bekapcsolt számítógép lehet. A központi egység meghibásodása a rendszert nem teszi üzemképtelenné. Előnyösen felhasználható kis adatforgalmú telemechanikák céljára, hidrológiai adatgyűjtésben, regionális vízműrendszerek irányításában, öntözőrendszerek üzemeltetésében. 861
