György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

IV. Gépészeti és villamos berendezések

IV —154 GÉPÉSZETI ÉS VILLAMOS BERENDEZÉSEK csatornák valamelyikén. Ha a hívott állomás a köz­pont körzetében tartózkodik, akkor közvetlenül, de másik csatornán történik az átjátszás. Ha a másik központ körzetében van, akkor a központokat egymás­sal összekötő hírközlő csatornán keresztül, ami lehet vezetékes vagy vezeték nélküli. Az alkalmazott jelzés- rendszerek lehetővé teszik a szelektív hívást és a táv­beszélő-rendszerhez történő közvetlen csatlakozást, oda-vissza irányban. Az egyes állomások ebben az esetben közvetlenül városi, vagy alközponti telefon­számot kaphatnak. Nagyobb városok rendelkeznek ilyen rendszerekkel. Ezek kiépítése költségigényes és így a felhasználók közös üzemében vagy postai keze­lésben valósítható meg. A mobil rendszerek nagy területeket egybefogó automatikus távbeszélő-hálózathoz kapcsolva jól használhatók. A telepítéssel kapcsolatos egyik leg­nehezebb döntés az alkalmazandó jelzésátviteli rendszer kiválasztása, amelyre vonatkozóan több egymással egyenértékű, de más meghívási és kódo­lási formát alkalmazó rendszert dolgoztak ki. IRÁNYÍTÁS - ÉS HÍRADÁSTECHNIKAI RENDSZEREK ÉS BERENDEZÉSEK ALKALMAZÁSA A VÍZGAZDÁLKODÁS EGYES ÁGAZATAIBAN Vízellátás A vízellátási rendszer (1. VII-1. fejezet) irányítás- technikai folyamataiban a beavatkozó szervek a szi­vattyúk és a különféle elzárószerkezetek. A vízkeze­lésnél ezen túlmenően vegyészeti és hőtechnikai be­avatkozó szervek is szerepet játszanak. Az érzékelő, ítéletalkotó és rendelkező szerveket álta­lában az előző szakaszok részletezik. — A vízellá­tásnál ki kell emelni, hogy hazánkban az ivóvíz több heyen tartalmaz robbanóképes gázt. Az így keletkező robbanásveszély már a mérőérzékelőknél is robbanásbiztos (Sb-n vagy Rb-n fokozatú) készülé­keket kíván vagy gyújtószikragátat kell alkalmaz­ni a robbanásveszélyes térben elhelyezett érzéke­lők és a veszélytelen térbe épített átviteltechnikai és tápegységek közé. A vízellátási üzem irányítása vezérléssel vagy sza­bályozással oldható meg. A vezérlés szokásos mód­ja programvezérlés: a vízbeszerzés, a nyomásfoko­zás és a vízszolgáltatás szivattyúinak indítása, leállítása, a napszaktól, az évszaktól, ünnepnap­hétköznaptól, az előző napok átlagos fogyasztásától függő program szerint végezhető. Kizárólagos prog­ramvezérlés ritka, de szabályozással kiegészítve gyakran alkalmazzák. A vízellátási mérőberendezések távadóinak ará­nyos jelei kisebb távolságokra vezetékes összeköttetés útján közvetlenül továbbíthatók (a felső határ 2—15 km, az alkalmazott mérőberendezés, illetve vezeték jellegétől függően). Általában célszerűbb az arányos jeleket keletkezésük helyén analóg-digitális átalakítóval lépcsőzetes jelekké változtatni, és akár egyszerű bináris kód, akár decimált bináris kód vagy egyéb alkalmas jelrendszer útján továbbítani. Viszonylag egyszerű és viszonylag nem nagy tá­volságú rendszereknél a közvetlen relés átvitel is alkalmazható, kisebb megbízhatósága ellenére, mert karbantartási adottságai kedvezőek. Vízellátásnál feltétlenül vezetékes összeköttetés lé­tesítése indokolt ott, ahol akár vízügyi, akár postai vezeték rendelkezésre áll és a csatlakozási lehetőségek kedvezőek. Ilyen esetben nem is valószínű, hogy a posta frekvenciaengedélyt ad rádiókapcsolat szá­mára. A vezetékes, illetve a rádiós kapcsolatok kö­zött esetenként gondos elemzéssel kell választani. Vízellátó berendezéseknél a mai hazai viszonyok között a vezetékes összeköttetés többnyire előnyö­sebb. Vízművek és regionális vízellátási rendszerek köz­ponti kezelőszemélyzet által kezelt irányító- és mérő- ellenőrző berendezéseit, továbbá az ítéletalkotó és ren­delkező szerveket célszerű helyileg összevonni és egy­más közelében elhelyezett központi vezénylő- és relé- helyiségben elrendezni. A vezénylőhelyiségben van­nak azok a műszerek, amelyek időszakos leolvadása vagy állandó figyelemmel kísérése az üzemvitel fo­lyamatossága és biztonsága érdekében szükséges, valamint azok a működtető elemek (nyomógombok, nyugtázó-működtető kapcsolók), amelyeket a sze­mélyzet kezel. Itt foglalnak helyet a jelzőberendezé­sek is, amelyek az üzemállapotról vagy üzemzava­rokról adnak tájékoztatást. Az előzőek elhelyezésé­re vezénylőasztalok (pultok), szekrények (táblák) és reléállványok szolgálnak. A vízellátó hálózatban ál­talában nem fordulnak elő percnyi késés nélkül szükséges üzemszerű intézkedések. (A veszélyt oko­zó hibák azonnali kiiktatásáról védelmi automatika gondoskodik.) Ezért az üzemellenőrző diszpécser asztalán kézi beavatkozást lehetővé tevő elemeket elhelyezni felesleges. Csak azoknak a műszereknek indokolt az asztalon való elhelyezése, amelyeket célszerű gyakran megnézni. A vezénylő (diszpécser­helyiség) közelében — esetleg azonos légtérben — kell elhelyezni a központi jeltovábbító- és ítélet- alkotó-rendelkező berendezéseket. Ha ezek nyitott állványra kerülnek, akkor a helyiséget belső por­858

Next

/
Thumbnails
Contents