György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
IV. Gépészeti és villamos berendezések
IV —130 GÉPÉSZETI ÉS VILLAMOS BERENDEZÉSEK Ennek csak akkor van értelme, ha egyáltalán nincs viszonylag jól vezető talaj. Ilyenkor előnyös a fúrt lyuk körül a kőzet robbantásos repesztése és a földelő körül a repedésekbe behatoló bentonitos kiöntés. Bentonit alkalmazása minden viszonylag száraz talajban célszerű. Hegyesre vagy élesre kovácsolt végű csőföldelő leveréssel is elhelyezhető, ha a talaj nem köves, vagy nem erősen kötött, száraz. A leveréshez cölöpverő szükséges, 4 m-nél hosszabb csőföldelőt ezért csak laza talajban érdemes elhelyezni. Ilyen talajban a felszíni tömörebb réteg 1 m mélységben való eltávolítása után néhány m-es földelő kézi pöröllyel is leverhető. A felszíni réteg legalább 0,5—0,7 m-es kiemelése egyéb módszer esetén is indokolt, a földelővezeték csatlakoztatása és elvezetése így lehetséges. Rúdföldelőlc 0 24—28 mm koracélból készülnek, elhelyezésük a csőföldelőéhez hasonlóan történik. Szokásos légkalapáccsal való leverésük is. Ezáltal — többnyire 1 m-es darabokból összeállított — 8—10 m, sőt mélyebb földelők helyezhetők el, ha a szétterjedési viszonyok javításának igénye, vagy a talajviszonyok megkívánják. A rúdföldelők alkalmazásának különleges esete acél szádfalak használatakor jön számításba. Az építés idejére levert fal esetén egymástól 5—10 m-re egyes szádpallókat véglegesen a helyükön hagyva igen kedvező szétterjedésű ellenállást lehet biztosítani. A szádpallókat nagy keresztmetszetű koracéllal (pl. 0 28 mm) kötjük össze, ezeket a palló egész szélességében kell felhegeszteni és az összekötő vezeték végét a partra vagy az építményhez elvezetni. Ha szádpallók mederbe kerülnek, a mederfenékből kiálló darabot le kell vágni, ha a medren kívül helyezkednek el, a rendezett terepszint alatt 60 cm-rel kell a kiálló szakaszt eltávolítani. Véglegesen a talajban maradó acél szádfal esetén érdemes minden tizedik pallónak a földelővezetékre való hegesztése. Lemezföldelők ott előnyösek, ahol az elhelyezés gödörkiemeléssel végezhető. 3...5 m-nél mélyebbre hatolni csak akkor kell, ha az egyéb célra készült földmunka következtében — melléktermékként — arra a lehetőség adódik. A lemezföldelő legalább 0,5, de lehetőleg 1 m2, 3 mm vastag, tűzben horganyzott vagy 5...10 mm vastag csupasz acéllemez, amelyet függőlegesen kell a talajban elhelyezni. Minden bentonit kiöntés nélküli földelő köré gondosan tömöríteni kell a talajt. A földelőkre (horganyzás előtt) 5...10 m hosszú földelővezetéket kell hegeszteni 0 12 mm koracélból vagy legalább 25x4 mm laposacélból. (Horganyzás esetén a földelővezeték 0 8 mm vagy 20x3 mm-ig csökkenthető.) A horgannyal nem bevont hegesztési varratot forró bitumennel kell bekenni. A földelők egymástól való távolsága legalább az elhelyezési mélység, de inkább annak kétszerese, ha lehet, 10... 15 m legyen. Földelővezeték a földelőt a védett testtel összekötő vezető. A földelővezeték földbe kerülő szakaszát a szalagföldelőkkel azonos módon kell kialakítani annyi IV-117. ábra. Bontható mórőkötés földelővezetőn különbséggel, hogy szükség esetén a rendezett terepszint alatt 60 cm fektetési mélység elegendő és hullámos fektetésük nem feltétlenül szükséges. A földelővezető is előnyösen helyezhető kábelárokba. A talajon kívül kerülő szakaszt 1,5 m magasságig acélcső vagy idomacél védelemmel kell ellátni. A védett szakasz felett bontható kötést kell készíteni a szétterjedési ellenállás mérésére (bontási hely, IV-117. ábra). Falra szerelt földelővezető — szakasz 20x3 — 30x3 mm laposacólból készül, lehetőleg horganyozva. A kötés hegesztéssel vagy csavarozással készülhet. Csavarozás esetén legalább két csavart kell használni, ezek átmérője a vezető vastagságának kétszerese. A csatlakozófelületeket fel kell csiszolni, csavarozás előtt vazelinnel bekenni, a csavarok meghúzása után a kötési helyet lakkozni. A horganyzás nélküli földelővezetőt felszerelés előtt 834
