György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
IV. Gépészeti és villamos berendezések
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE IV —131 mindkét oldalon (szabadtér esetén ismételt) rozsdavédő mázolással kell ellátni; felszerelés után minden fajta szigeteletlen földelővezetőt feketére kell festeni. Nagy keresztmetszet helyett száraz helyen alumínium rúd is alkalmazható — feketére festve. Ha elhelyezése 1,5 m-nél alacsonyabban történik, mechanikai védelméről gondoskodni kell. A földelővezetéknek azt a szakaszát, ami az elosztóberendezéstől a fogyasztók testéig vezet, a megfelelő leágazóvezeték külön vezetője vagy ereként szokás kiképezni. Ez a megoldás különösen akkor előnyös, ha a leágazóvezeték fémcsőben vagy páncélkábelként létesül. Ilyenkor a vezeték negyedik vezetője a földelővezető, ha a háromfázisú fogyasztó üzemi nullavezetőt nem igényel (pl. háromfázisú aszinkronmotorok). Ha üzemi nullavezető is szükséges, akkor három fázis esetén ötödik, egy fázis esetén harmadik vezető a védővezető. Szigetelt vezeték alkalmazása esetén a védővezető szigetelése zöld/sárga legyen, míg a nullavezető szigetelése kék. Védőcsövet földelő vezetőként használni, a védett testeket egymás után — sorban — a védővezetékbe iktatni nem szabad. Daruk (gerebtisztító stb.) járósínét az érintésvédelembe be kell kötni, de védővezetőként használni nem szabad. A közös védővezetőről az egyes gépekhez és készülékekhez külön leágazást kell készíteni. Nullázás esetén a védendő villamos berendezések testét a tápláló rendszer nullavezetőjével kell összekötni. Az összekötésnek lakóépület esetén az épület- csatlakozó szekrényben, illetve az e célra kialakított érintésvédelmi csomózó dobozban, ha ilyen nincs, a fogyasztásmérő és az elosztótábla között kell lennie, innen a nullázóvezető külön érként vezet a fogyasztó testéig. Ipari (mezőgazdasági stb.) üzemben az összeköttetés helye a betáplálást fogadó elosztóberendezés. Hosszabb vezeték végén a nullavezetőt földelni kell. A nullázott berendezések földelése megengedett, sokszor szükséges. A földelők és földelővezetékek elkészítése az előző fejezetben leírtak szerint történik, a nullázóvezeték kialakítása pedig a földelővezetékkel azonos módon. Nullázóvezetéket mindig a fémburkolatú leágazóvezeték harmadik, negyedik vagy ötödik ereként kell fekteni, akkor is, ha az érintésvédelem szemmel ellenőrizhető volta érdekében párhuzamos (pl. vas) vezeték is szolgál e célra. Nullázás esetén a testzárlati áramkör hurok- ellenállását a megfelelő kioldószerv működési feltételeitől függően kell méretezni. A védőkapcsolás leggyakoribb hazai formája az érintésvédelmi relével (VBKM Ganz K.K.ÉV 21) megvalósított feszültség-védőkapcsolás és a hiba- áram-transzformátorral (VBKM VILLESZ— ÉHTjh) biztosított áram-védőkapcsolás. Újabb szerkezetek fejlesztése folyamatban van. Mindkét változat előnye abban rejlik, hogy a földelő szétterjedési ellenállásértéke nagyobb lehet, mint védőföldelés esetén. Az említett feszültség-védőkapcsolás esetén az érintésvédelmi relé számára segédföldelő szükséges akkor is, ha emellett védőföldelést vagy nullázást is alkalmaznak. Ilyenkor a berendezésre kapcsolt földelésektől a segédföldelő legalább 10 m távolságban kerüljön elhelyezésre és földelővezetékét szi- getelten kell az érintésvédelmi reléhez vezetni. A gyakorlati megoldás célszerűen földkábel, amit a talaj felett — épületfalon, kerítésoszlopon vagy éppen az e célra alkalmazott beton- vagy acéltartón — 0,8—1,2 m magasságban elhelyezett öntöttvas szekrénybe vezetnek. Ebbe a szekrénybe kell vezetni a segédföldelő acél földelővezetékét is. Olyan helyeken, ahol fémből készült szerkezetek és villamos berendezések egymáshoz közel vannak elhelyezve (pl. szivattyúgópházban), vagy a villamos berendezések elhelyezésére szolgáló helyiség padozata vagy fala — esetleg mennyezete — fémből készült (pl. úszó-szivattyútelepeken), az egyébként kötelező érintésvédelmi berendezést úgy kell elkészíteni, hogy egyrészt a gépek és készülékek teste, másrészt valamennyi fém határolófal, ill. a különböző egyéb fémszerkezetek egymással fémes kapcsolatba kerüljenek. Ezt nevezzük azonos potenciálra hozásnak. Ezt a kapcsolatot acél földelővezeték-hálózattal kell létrehozni. Ez a földelősín összeköttetésben van valamennyi földelővel és párhuzamosan rá kell kapcsolni hasonló laposvas csatlakozó vezetékszakaszokkal valamennyi olyan fémtárgyat, amely a villamos berendezéssel egyszerre érinthető. Gondot kell fordítani arra, hogy külön kerüljenek bekötésre azok az alkatrészek, csőszakaszok stb., amelyeket egymástól tömítés vagy egyéb szigetelőanyagból készült elemek villamosán elszigetelnek. Az egyenlő potenciálra hozás speciális esetének tekinthető a nullavezetővel egyesített földelőhálózat (NEFH) vagy a védő földelőhálózat (VFH). Mindkét esetben azáltal kell biztosítani a kedvező földelési ellenállást, hogy egyetlen hálózatba kapcsolják mindazokat a testeket, amelyek védelmét biztosítani kell és mindazokat a fémtárgyakat, csővezeték-hálózatot vagy csőszakaszokat, amelyek földben vagy a földdel több-kevesebb kapcsolattal úgy vannak elhelyezve, hogy a rendszer 53* 835
