György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

I. Alapok

1-70

ALAPOK

/sméf/ődés/ időszak, ér 100 50 33 20

10

$ 1,5

X? 0 %

1,0

1«* 'I

4? 0)6

| 0,5

'%W

^ 0,3

*^F>1500kmz.

Felt

iookm

N

1 2 3 é 5 10 20 30r UO 50

F/ő/orda/ősi ra/őszinúseg, %

1-129. ábra. Az előfordulási valószínűség p tényezője

Az árvízhozam, ha mérési eredmények nincsenek, de keresztszelvény-terület meghatározására mód van, az árvíznyomok vagy a helyi lakosság tájékoztatása alapján határozható meg. Több árvíznyomot ismerve szintézissel megállapítható az árvízszin esése. A sebességi tényezőt a helyi viszonyok ismeretében meghatározva és a permanens állandó vízmozgást jellemző képletet használva kiszámítható az árvízi hozam. Lehetőség szerint ellenőrizni kell

azonban, hogy a talált nyomok valóban permanens állandónak tekinthető vízmozgás nyomai-e és nem például jégtorlasz, vagy szűk hídnyílás által okozott permanens változó vagy nem permanens vízmozgásé.

Ha helyszíni felvételekre, mérésekre nincs mód, az árvízhozam csapadékmérési adatokkal határozható meg, alkalmazva a

Qmax = «YF

képletet, legveszélyesebbnek a T = x esetet tekintve, vagy pedig a Bogdánfy-, a Korbély- vagy az Iszkovszky-féle táblázat használható.

Elősegíti az árvízhozamok közelítő értékének meghatározását az 1-128. ábra használata. Az ábráról leolvasott B.]% értékeket használva a 3%-os előfordulási valószínűségű vízhozam (NQ3%) az

NQ,% = BfF

képletből számítható. NQ3% mértékegysége m3/s, F mértékegysége km2. Ha a körülmények az átlagostól eltérnek, célszerű a képletből számított vízhozamot legfeljebb 25%-kal növelni vagy csökkenteni (növelni, ha az esés nagy és a mellékvölgyek meredekek, csökkenteni, ha az esés kicsiny, a völgy széles, lapos, a meder feltöltődő). Ha 3%-tói eltérő

1-130. ábra. Vízfelületek sokévi átlagos párolgása mm-ben (Szesztay nyomán)

86