György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
IV. Gépészeti és villamos berendezések
IV — 44 GÉPÉSZETI ÉS VILLAMOS BERENDEZÉSEK — a töltés szabályozása a bevezetett keverék fojtásával, — a gyulladási időpont változtatása az előgyújtás vagy az előfecskendezési időpont előállításával. Ezen műveletekhez a belsőégésű motoroknak megfelelő segédberendezései vannak. Indítás. Az indítóberendezés feladata, hogy a motort a gyújtási fordulatszámig felpörgesse. Erre — az egészen kis teljesítményű motorok hajtókaros indításától eltekintve — két megoldás ismeretes. A Diesel-motoroknál sűrített levegővel történő indításkor nagynyomású levegő végzi a motor felgyorsítását. Az indításhoz szükséges 25...35 kp/cm2 nyomású levegőt a fő légtartály szolgáltatja, segédtartályok és elosztószelepek útján. A tartály feltöltését önálló hajtással rendelkező kompresszor végzi. Szivattyútelepenként elegendő egyetlen kompresszor is, mert a gépenként alkalmazott (és a gép nagyságától függően 1...2 db) fő légtartály utántöltés nélkül néhány indításhoz elegendő légmennyiséget tárol. Egyre inkább terjed a Diesel-motorok felszerelése a benzinmotorokéhoz hasonló önindító motorral, ezeket akkumulátortelepről táplálják. Ez az indítási módszer lényegesen egyszerűbb és üzembizto- sabb a légindításnál. A 24 V feszültségű akkumulátorokat külön helyiségben kell elhelyezni. A telep kiszolgálásához savfülke, valamint töltőberendezés tartozik. Üzemanyag-ellátás. A belsőégésű motorok üzemanyag-ellátását különböző gépházon belüli és kívüli berendezések szolgálják. A tárolandó üzemanyag-térfogatot a tervezés során, az egységnyi üzemidő alatt felhasználandó üzem- és kenőanyag, valamint a biztonsági tartalék figyelembevételével, az üzemidő alapján kell megállapítani. A biztonsági tartalék értékét általában a szivattyútelep 24 órás együttes fogyasztásának többszörösében adják meg, mérlegelve a szivattyútelepre vezető út időjárási viszonyoktól függő járhatóságát. A motorokhoz használt üzemanyagok, kenőanyagok tűzveszélyesek. Tűzveszélyességükre a lobbanáspont a jellemző érték, mely azt a legalacsonyabb hőfokot jelenti 760 torr nyomáson, amelynél megszabott körülmények között a tűzveszélyes folyadékból any- nyi gőz keletkezik, hogy az a körülötte levő levegővel elegyedik, s a föléje tartott gyújtólángtól — a folyadék egész felületére kiterjedően — első ízben fellobban anélkül, hogy maga a felmelegedett anyag meggyulladna. A tűzveszélyes anyagokat és folyadékokat lobbanáspontjuk értéke szerint öt veszélyességi fokozatba sorolják [6], A tárolóhely kijelölésekor és tervezésekor figyelembe kell venni, hogy a tárolási lehetőség hordó vagy földbe épített tartály, valamint azt, hogy az üzemanyagpótlás milyen módon megy végbe (közúti szállítás; gépkocsi hordószállításra, teherautó; vízi szállítás; vasúti tartálykocsi). A vízügyi gyakorlatban a kétféle tárolási mód egyaránt használatos, míg az utánpótlás főleg közúti szállítással biztosítható. Kisebb üzemanyag-mennyiség, valamint kenőanyag tárolására legcélszerűbb a gördítőabronccsal ellátott, általában 200 1 űrtartalmú acélhordót használni. A tárolható maximális űrtartalom kb. 5 m3. Amíg kisebb teljesítményű motoroknál (és hordós tárolásnál) az üzemanyagot a motorba olaj- kannával töltik, addig a nagyobb teljesítményű és jelentős fogyasztású Diesel-motoroknál biztosítani kell az üzemanyagnak szivattyúval való továbbítását. Ebből a célból a gépházban olaj szállítására alkalmas szivattyús gépcsoportot, és ún. készenléti tartályt kell elhelyezni. A készenléti tartály kb. 500 1 űrtartalmú, ahonnan az üzemanyag egymástól független, lezárható csővezetéken keresztül, gravitációsan vezethető a motorokhoz. A szivattyúházon kívüli üzemanyag-csővezeték megfelelő szigeteléssel ellátva földárokban, a szivattyúházon belüli szakasz pedig esőcsatornában van vezetve. Hűtés. A szivattyútelepeken alkalmazott belsőégésű motorok általában vízhűtésűek. A motorban felmelegedett hűtővíz hőjét hőcserélőben adja át a visszahűtő közegnek, mely kisebb teljesítmény esetén levegő, nagyobb motoroknál ugyancsak víz. A motorokban levő hűtővíz ivóvíz minőségű, megfelelő lágyságú. Keringetését a főtengelyről ékszíjjal vagy külön a motorral hajtott hűtővízszivattyú végzi. A hűtővíz mennyiségének párolgás, elszivárgás következtében beálló csökkenését pótolni kell: erre a célra a gépházban kb. 800 1 űrtartalmú víztartályt kell elhelyezni. A felmelegedett hűtővizet a szivattyú hőcserélőn nyomja keresztül, mely áramló vízzel az állandó hőleadást biztosítja. A hőcserélő, mely a felületi hűtés elvén működik, két változatban készül: radiátoros megoldás, mely állandó áramlásban levő vízbe (pl. szívóaknába) merül, vagy csőnyalábos rendszerű, melynél a visz- szahűtő víz áramlását nyomáskülönbség (pl. a nyomócsonk megcsapolása) tartja fenn. A hőcserélők elhelyezésénél nagy gondot kell arra fordítani, hogy az uszadéktól mentes marad748
