György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
IV. Gépészeti és villamos berendezések
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE IV-43 vízfelszín fölött vannak, de üzem közben mégis ki vannak téve a íröcskölésnek, permetnek. Célszerű a túlnyomásos zsírkenés, amely egyben védi is a tengelyt a csapágyon belül. Függőleges tengelyű levegőztető rotor. Lényege: a centrifugálszivattyú elve alapján a vízzel érintkező forgó lapátozott kerék a vizet szétdobja, miközben az a levegővel elkeveredik. Számos változata van, amelyek a lapátozás kialakításában különböznek. Előnye a kis hely- és építményigény, és a mozgatható kivitel egyszerűsége (úszóra, mozgó, forgó hídra szerelhető). Teljesítményfelvétele nagyobb a vízszintes rotorénál. Egy kivitelét a IV-41. ábra szemlélteti. HAJTÓGÉPEK ÉS AGGREGÁTOK A vízgazdálkodásban általánosan villamos, belsőégésű motor- és gőzgéphajtás fordul elő. A villamos hajtást a IV-3. fejezet tárgyalja. A gőzgéphajtás a századvég belvízátemelő telepeinek [7] jellemzője. Űj ma már nem épül, a régiek fokozatosan megszűnnek, ill. tartalékba kerülnek. Ugyancsak kivételnek számítanak a speciális belsőégésű motorral, ún. szívógázmotorral felszerelt belvíztelepek. A belsőégésű motorok közül általánosan elterjedt, és ma is korszerű bizonyos esetekben a benzin- és nyersolajmotor-hajtás [4, IV. kötet], A vízgazdálkodás felhasználói szempontjából célszerű csoportosításuk, figyelembe véve a hajtott géppel együttes feladatukat: — kis, 1... 10 lóerős, egybeépített, hordozható vagy leerősített szivattyú, kompresszor, légszivattyú és áramfejlesztő gépcsoportok (aggregátok). Alkalmazásuk: villamosenergia-ellátástól távoli helyek; villamosított helyeken tartalék és biztonsági segédüzem; nagy mozgékonyságot igénylő kisebb feladatok (pl. belsőségek víztelenítése, tűzoltás, kertöntözés), — kis és közepes teljesítményű, 5...50 lóerős szivattyúk motoros járművekre szerelve (főleg permetező-öntözési célra), — különálló, több feladatú motorral, traktorral esetenként párosított, önálló, kis és közepes teljesítményű (2...50 lóerős) szivattyúk, alsórendű, helyi öntözővíz-átemelésre és kiegészítő jellegű belvízátemelésre, — közepes teljesítményű, 15... 100 lóerős, robbanómotorral összeépített szivattyú és villamosenergia-termelő gépcsoportok, vonszolható csúszótalpra szerelve, vagy műtárgyakba beépítve, vagy úszóművekre szerelve (belvíz- és öntözővízátemelés, építkezési, árvédekezési villamos- energia-ellátás), — beépített, nagy teljesítményű, 50...500 lóerős Diesel-motorral hajtott szivattyú- és villamosenergia-termelő gépcsoportok (belvízátemelő és Diesel-elektromos telepek). A belsőégésű motorok általánosan ismertek, kapcsolatuk a technológiai folyamattal egyszerűbb, mint a szivattyúké. Általában kielégítő részletességű kezelési utasítást és gépkönyvet adnak hozzájuk. Téljesitményadatok, jelleggörbék. A belsőégésű motorok üzemének gazdaságosságát az időegység alatt elfogyasztott hajtóanyag-mennyiséggel szokás jellemezni. A motor lóerőóránkénti üzemanyagfogyasztását, fajlagos fogyasztását g/LEh, ill. kg/LEh értékben adják meg. A belsőégésű hajtómotor különböző üzemállapotait a szivattyúéhoz hasonlóan jelleggörbékkel és jelleggörbeseregekkel lehet ábrázolni, amelyeken a különböző üzemállapotok fordulatszám, teljesítmény és üzemanyag-fogyasztás összefüggését tüntetik fel (IV-42. ábra). Ezen határolhatok le a lehetséges üzemállapotok is. Szabályozás. Belsőégésű motoroknál a teljesítmény- (nyomaték-) és fordulatszám-szabályozás lehetőségei: — a levegő—tüzelőanyag keverék szabályozása a tüzelőanyag mennyiségének változtatásával,-----Tüze/oanyag fogy asz fás (f) I V-42. ábra. Diesel- és benzinmotor jelleggörbéi 747
