György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
II. Vízépítési szerkezetek
11-164 VÍZÉPÍTÉSI SZERKEZETEK sorban e méret háromszorosa, a negyedik és további sorokban ötszöröse lehet az acélbetétek közti legkisebb távolság. Az egymás felett elhelyezett acélbetétek közti távolság az acélbetétek átmérőjének 2/3-a, de legalább 2 cm legyen. A kereszt- metszet minden töréspontjára kerüljön hosszacélbetét. 100 cm-nél magasabb tartókba közbenső tengelyirányú szerelő acélbetéteket is kell lakal- mazni. A kengyelek átmérője legalább 0 6 mm, 100 cm- nél magasabb gerendánál legalább 10 mm legyen. A kengyel szabad szárhossza legfeljebb a kengyelátmérő százszorosa lehet. A kengyelek távolsága a bordaszélesség másfélszeresénél, ill. a gerendamagasság kétharmadánál, ill. 50 cm-nél nagyobb nem lehet. Nyomott acélbetéteket kihajlás ellen a számításba vett acélbetét átmérőjének legalább 15-szö- rös távolságonként kengyelezéssel kell biztosítani. Ha a gerendában a kengyelekre jutó nyíróerő kevesebb, mint az acélbetétekkel felveendő nyíróerő 50%-a, akkor a felhajlított acélbetéteket úgy kell kiosztani, hogy minden tengelyre merőleges kereszt- metszet legalább egy felgörbített acélbetétet metsz- szen el. Egyébként a felgörbített acélbetéteket a távolság másfélszeresére szabad kiosztani. Rövid pót-acélbetéteket nyíróerő felvételére nem alkalmazunk. Vasbeton gerenda szabadon fekvő vége a felfekvés szélétől számítva az alsó acélbetét átmérőjének 10-szeres hosszán, de legalább a tartómagasság 1/3-ának megfelelő hosszon feküdjék fel. A felfekvési szakaszon az acélbetéteket merőlegesen fel szabad hajlítani, de a tengelyirányú szakasz a lehor- gonyzási hossz felénél kisebb nem lehet. Falak és tárcsák Tárcsáknak nevezzük azokat az elemeket, amelyek méretei két dimenzióban (magasság, szélesség) lé- nyegesen nagyobbak a harmadik dimenzió irányú méreténél (vastagság) és amelynek igénybevételét túlnyomórészt a két nagyméretű irány által meghatározott síkban (falsíkban) ható erőrendszer adja. A tárcsáknak ezt a fajtáját, amelyik az egyik oldalán vonalmentén végig alátámasztott és az alátámasztásra merőleges irányban, megoszló normálerő hat, falaknak nevezzük. A gyakorlattal legtöbbször a fal és a tárcsa hatás egyidőben lépnek fel, sőt sokszor falsíkra merőleges erők is hatnak, ez utóbbit már lemezként kell számítani. Az oszlopoktól a falat ott választjuk el, ahol az oszlop kisebbik méretének (falvastagság) 5-szöröse nagyobb vagy egyenlő az oszlop nagyobbik méretével (falszélesség).-Szt/Mé/ CsuP/asm megtámasz/p/fe/ nmiti P UUHH p * i t m • í f i , fTTfiTFTl MU V " RTTTíTTf 6 ■1-6 i fll/6 0 OH 1 ró 2\3 m/t> 0 \03&0óvm la V 1 Ofií opt\ HZ? 0M)3) 1) t mvmss ai m í TTL t) w op, Ha m/óz3: l0-1,5ó Ham/ZrrT: /0-0,5b Ha ar/íA:/0-O,PH 11-136. ábra. Falak megtámasztási esetei A nyomott vasbeton fal vizsálata megegyezik az oszlopokra vonatkozó vizsgálattal. Itt csak ki- hajlási hossz számításában van különbség. Háromvagy négyoldalon csuklósán megtámasztott falak helyettesítő kihajlási hosszait a 11-136. ábra szerint lehet számítani (nyomás és nyírás esetén). Hajlításra igénybe vett faltartók (tárcsák) számítása az alábbiak szerint történhet. Mindenekelőtt faltartóként kell számítani minden olyan tartót, ahol a tartó ht magassága a támaszköz (l) felénél nagyobb. Ilyen esetben ugyanis a Navier-féle lineáris feszültségeloszlás már nem érvényesül. Gyakorlatilag l magasságú rész tekinthető dolgozónak, a tartó magasabb részein a feszültség elhanyagolhatóan J| kicsi. Dischinger nyomán az alábbiakban képleteket és táblázatokat közlünk a faltartók számításához. A teher alsó, középső vagy felső támadáspont ja az alábbiakban közömbös. a) Több támaszú, egyenletesen megoszló teherrel terhelt faltartó. Támaszponti nyomaték: = 2-3e + e2). (90) 11-137. ábra. Több támaszú faltartók igénybevételi ábrái 324
