György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
II. Vízépítési szerkezetek
11-158 VÍZÉPÍTÉSI SZERKEZETEK 11-130. táblázat lalh 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 0 0,030 0,031 0,032 0,034 0,038 0,042 0,048 0,054 0,062 0,070 10 0,080 0,090 0,102 0,114 0,128 0,142 0,158 0,174 0,192 0,210 20 0,230 0,250 0,272 0,294 0,318 0,342 0,368 0,394 0,422 0,450 30 0,480 0,510 0,542 0,574 0,608 0,642 0,678 0,714 0,752 0,790 A Aet végértékeként a nyomott beton törési ösz- szenyomódása és a húzott a célnak a határfeszültségéhez tartozó nyúlása alapján meghatározott törési alakváltozást is figyelembe szabad venni. Az l0 értékének meghatározására a legtöbb gyakorlati esetben az alábbi számítási eljárás alkalmazható. Megjegyezzük, hogy a helyettesítő hossz általában az az érték, amelynél a 11-127. ábra szerinti kétcsuk- lós rúd Euler-féle kritikus ereje megegyezik a számított oszlop rugalmasságtan szerinti kritikus erejével. A 11-127. ábra csuklós, ill. mereven befogott ideális eseteket ábrázol. A gyakorlatban ezeket az értékeket csak tényleges csukló vagy olyan befogás esetén lehet figyelembe venni, ahol a csatlakozó szerkezet merevsége nagyságrendileg nagyobb az oszlopénál (nagyméretű alap, faltartó stb.). A 11-127. ábra szerinti a) esetben l0 — l b) esetben l0 = 0,ll c) esetben Z0 = 0,5Z d) és e) esetben l0 = 21 f) esetben l0 = l, ahol l az oszlop hálózati hossza. A gyakorlatban legtöbbször azonban rugalmas csomóponthoz kapcsolódó vasbeton oszlopok fordulnak elő. Itt általános összefüggés az l0=vl. A v tényező értékei az ábrához kapcsolódnak. így a 11-127. ábra b) esetében v = 0,7 + -----J 4 fx + á c) esetében r = 0,5 + -------r + n-----r > J 6/ ja + 4 6jtif + 4 d) és e) esetben v= 2+-—, 2*“ | , 1 1 f) esetben v=l +—------7+-}-----z~, 4 ^+1 4^+1 fi, ill. pa és az oszlop alsó, ill. felső végeire jellemző viszony számok, amelyek az oszlop, ill. csatlakozó gerendák és oszlopok merevségi tényezőitől függ11-127. ábra. Kihajlási alapesetek 318 11-126. ábra. Ferde hajlítás
