György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
II. Vízépítési szerkezetek
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE 11-157 lopnál a csavarkengyeles szerelés, bármilyen keresztmetszetű oszlopnál az acél lemezköpeny (más szóval kibetonozott csőszelvény, amely pl. cölöpöknél igen gyakori megoldás). A merev acélbetétes oszlopoknál, ahol a nyomóerő jelentős részét is hengerelt profilú acélszerkezet viseli, az oldalirányú húzásokat a hosszanti profilacélok összerácsozása veszi fel. A vasbeton oszlopokat a méretezés szempontjából aszerint, hogy nyomatékot felvesznek-e, vagy sem, két csoportra oszthatjuk. Az első esetben központosán nyomott oszlopról beszélünk; a második esetben ismét további két lehetőség van: külpontosán nyomott, ill. külpontosán húzott oszlop. Központosán húzott vasbeton oszlopnál a betonnak csak korróziógátló szerepe van, így azt acélszerkezetű függesztűrúdnak nevezhetjük. A méretezési eljárásokat az előzőekben részletesen ismertettük. Az általános oszlopméretezési alapelveket az alábbiakban foglaljuk össze. A mértékadó igénybevétel meghatározásánál a nyomott elem tengelyének tervezett és tényleges helyének kedvezőtlen eltérését (Ae0) és az igénybevételekből adódó lassú alakváltozást is tartalmazó elmozdulást (Aet) is figyelembe kell venni, és ezekkel a nyomaték által adódó külpontosságot növelni kell (11-125. ábra). A mértékadó külpontosság a (37) kifejezés szerinti eM = ~N~ + ^e° + ’ ahol Mm a mértékadó nyomaték; N a mértékadó nyomatékhoz tartozó nyomóerő; Ae0 a véletlen jellegű kezdeti excentricitás; Aet a törési elmozdulás. Kísérleti és elméleti eredmények alapján: Ae0 = 0,03A + 0,01 [ :j7?r|2 h, (82) és /,e>-0-04(m),<- <83> Azokban a keresztmetszetekben, amelyekben kigörbülés következtében nincs külpontosság-növeke- dés (pl. mereven befogott oszlopoknál a befogási keresztmetszetben vagy az el nem mozduló csomópontú keresztoszlop csomópontjaiban): zle0 = 0,03, és Aet = 0. A ^eo~(~^et) értékeit a 11-130. táblázat tartalh mázzá IJh függvényében. l0 az elem helyettesítő kihaj lási hossza a vizsgált síkban (rugalmas stabilitáselmélet alapján meghatározható) ; h a keresztmetszet legszélső húzott, ill. kevésbé nyomott acélbetéttől a nyomott beton szélső száláig mért magassága a vizsgált síkban. A II- 126. ábra a legáltalánosabb, ferde hajlítással terhelt nyomott keresztmetszetet tünteti fel 1. irányban hv 2. irányban h2 a magasság (egyenes hajlítás esetén az 1. irány a sAmmetriasíkkal egybeesik). A külpontosság-növekmények figyelembevételével a teherbírás-vizsgálatot a hajlítás 1. síkjában és a legnagyobb l0/h értéknek megfelelő 2. síkban is el kell végezni, mindkét esetben az oda tartozó ki- hajlási hosszal. A 2. sík irányában a vizsgálatot nem kell elvégezni akkor, ha az 1,25-szörös nyomott övmagasságú, önálló rúdnak tekintett tartórósz határereje nagyobb, mint a külpontos nyomásból származó belső nyomóerő. Ennek kielégítésére szabad az x tengely helyzetét és a szükséges acélbetét mennyiséget csökkentett beton- és határfeszültséggel megállapítani. 11-125. ábra. Axiális igénybevételek alapesetei 317
