György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

II. Vízépítési szerkezetek

VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE

11-111

11-111. táblázat folytatása

r\

!h

II

k

nR v$ ’

100

10

2,5

1,0

0,1

t

~T

2,5

0,9

0,1002

0,103

0,114

0,139

0,583

0,8

0,2005

0,206

0,227

0,273

1,113

0,7

0,3009

0,311

0,351

0,439

2,037

0.6

0,4017

0,421

0,496

0,663

3,685

0,5

0,5032

0,540

0,682

0,999

6,740

0,4

0,6061

0,676

0,946

1,546

12,430

0,3

0,7115

0,843

1,355

2,495

23,100

0,2

0,8218

1,072

2,040

4,194

43,200

3,0

0,9

0,1003

0,104

0,118

0,149

0,713

0,8

0,2006

0,208

0,234

0,294

1,375

0,7

0,3011

0,314

0,365

0,477

2,510

0,6

0,4022

0,427

0,523

0,736

4,600

0,5

0,5041

0,551

0,733

1,138

8,480

0,4

0,6077

0,697

1,041

1,809

15,700

0,3

0,7147

0,884

1,538

2,993

29,350

0,2

0,8279

1,148

2,388

5,149

55,150

3,5

0,9

0,1004

0,105

0,123

0,163

0,888

0,8

0,2008

0,210

0,244

0,320

1,700

0,7

0,3014

0,318

0,383

0,526

3,125

0,6

0,4028

0,434

0,557

0,829

5,765

0,5

0,5052

0,565

0,796

1,310

10.620

0,4

0,6099

0,724

1,154

2,145

19,900

0,3

0,7188

0,934

1,7 70

3,630

37,300

0,2

0,8356

1,245

2,830

6,360

70,300

tékben koordinátatengelyeken rakjuk fel, az rf és x értékek paraméterek.)

A (113) egyenleteket modellvizsgálatok eredményeiből vezették le. A vizsgálatok során a vs sebesség értéke állandó volt, a modellrézsűket a 11-75. ábrán láthatóan vízszintes és függőleges értelemben vízzáró felületek határolták. Az egyenletek ezért elvben csak közel függőleges vízzáró maggal rendelkező gátra érvényesek. További érvényességi feltétel:

0,l^x=s 100.

Uhlig modellkísérleteit különböző rézsűhajlással (1:1, 1:2) kiképzett vízzáró mag esetére is kiterjesztette, és ezekre is közöl táblázatokat. A 11-76. ábrán összehasonlítottuk az r'f = 0, és az r\= 1, ill. rf = 3 esetekben adódó szivárgási görbéket. Mint látható, a vízzáró mag rézsűs vagy függőleges kiképzése a hidraulikus gradienst lényegében nem befolyásolja; a különbség elsősorban az, hogy a rézsűs vízzáró mag előtti támasztótestben a vízszint gyorsabban követi a külső vízszintet. A 11-76.

11-76. ábra. Szivárgási görbék a felvízi támasztótestben r't = 0 függőleges gátmag és rf = 1 rézsűhajlású gátmag esetében

ábra egyben azt is kimutatja, hogy ha rézsűs mag esetében használjuk a (113) egyenleteket, akkor a biztonság javára történik elhanyagolás. Az ábra jól szemlélteti a x és a benne foglalt k, ill. v.d döntő hatását a szivárgási görbe helyzetére. Ha az egyenleteket homogén gátra alkalmazzuk, akkor nyilvánvalóan a biztonság javára közelítünk, ugyanis figyelmen kívül hagyjuk azt a körülményt, hogy a víz egy része az alvíz felé fog elszivárogni.

A H0 és //a pontok ismeretében enyhe íveléssel megrajzolható a szivárgási görbe, megszerkeszthető az áramkép és elvégezhető a vizsgálat.

A vízzáró anyagból épített felvízi gáttestben a gravitációs hézagtérfogat wg-*0, így x-<-°°, tehát az áramvonalak közel vízszintesek (1. 11-76. ábra), és az ekvipotenciális vonalak közel függőlegesek lesznek. Ezeket a közelítéseket figyelembe véve a vizsgálat menete egyszerűsödik. Feltehető ui., hogy a semleges feszültségek V eredője a csúszó tömeg S súlypontján és a csúszólap 0 középpontján halad keresztül, és a függőlegessel a szöget zár be (11-77. ábra). A V eredő értékét így nem kell szerkesztéssel meghatározni, mert közvetlenül számítható.

ahol F a teljes csúszótömeg (szelvény) területe; yv R51 a víz térfogatsúlya. A vizsgálat további menete a 11-77. ábrán látható.

271