György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
II. Vízépítési szerkezetek
11-108 VÍZÉPÍTÉSI SZERKEZETEK Az elcsúszás pontosabb vizsgálata Kezdi módszerével végezhető [21]. A 11-73. ábrán a gát mentett oldala látható ennek az a—ax felületére a vízoldali gátrész nyugalmi nyomása (E0) és a víz hidrosztatikus nyomása (F) hat. A gáttalp alatt 21 vastagságú lágy agyagréteg fekszik. A 11-736 ábra szerint felrakjuk a függőleges teljes (a), semleges (u) és hatékony (a) feszültségeket, arra a kritikus szintre vonatkozóan, amelyben a semleges feszültségek maximuma várható. (Az ábrázolt esetben ez a szint a lágy agyagréteg fél magasságában van.) A II-73c ábra a kritikus szinten fellépő, a hatékony feszültséggel számított 11-73. ábra. Az elesúszásvizsgálat pontosabb módszere a a passzív gátoldal; b a semleges és hatékony feszültségek eloszlása; c a nyírószilárdság eloszlása; d a nyíró-igénybevétel eloszlása; e a passzív erő görbéje; f az aktív erő görbéje; g a biztonság görbéje; 1 lágy agyagréteg nyírószilárdság (tp) változását mutatja. Az aktív erőkből (E0 és V) származó rA nyíró-igénybevétel eloszlását szemlélteti a II-73a7 ábra, feltételezve, hogy az eloszlás parabolikus és a legnagyobb érték 3 'T' __ _ A max 9 Ep+V (112) a _Ba távolság felezőjében jelentkezik. A vizsgálat további menetében a TP és a rA eloszlás görbéit grafikusan integráljuk, és így a c1—a1 között pontonként ismerjük a csúsztató és az ellenálló erők nagyságát (II-73e, / ábrák). Az ellenálló erőt növeli a c—c1 síkban fellépő Ep passzív földnyomás is. A biztonság értéke (v) a passzív és aktív erők hányadosa a cl—al vonal mentén pontonként számítható. Azon a szakaszon, ahol v^l, fennáll a helyi törés lehetősége. Minthogy ez az egész gát állékonyságát veszélyeztetheti, csak rmin = 1 engedhető meg. A módszer alkalmazásakor gondosan mérlegelni kell a kritikus csúszási sík helyzetét. Figyelembe kell venni az egymás alatt fekvő rétegek — nyírószilárdságát; — a bennük kialakuló pórusnyomást, semleges feszültséget ; — konszolidációs körülményeit, a pórusnyomások időbeli változását. Néhány tipikus eset példaként a 11-74. ábrán látható. A gát felvízi oldalának állékonysága A víz felőli gátoldal állékonyságvizsgálati elvei az előbbiekkel megegyeznek. A legnagyobb igény- bevétel akkor jön létre, ha a tartós felvízszint aránylag gyorsan süllyed. Az állékonyság vizsgálatakor két körülményt kell figyelembe venni: — a felvízszint süllyedése folytán a felvízi rézsűt a gáttestből kiszivárgó víz áramlási nyomással fogja terhelni; — a felvízszint süllyedése folytán a gáttestre ható felhajtóerő is csökken, az ebből keletkező terhelésnövekmény azonban, vízzáró összenyomódó gátanyag esetében, pórusnyomást — semleges feszültséget — idéz elő. Az állékonyság vizsgálata e szempontok érvényesítésével a talajmechanikából ismert módszerekkel végezhető. A vizsgálat elvégzéséhez ismernünk kell a gáttestből a süllyedő felvíz felé áramló víz szivárgási 268
