György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
II. Vízépítési szerkezetek
11-92 VÍZÉPÍTÉSI SZERKEZETEK A feladat úgy is megoldható, ha (80) figyelembevételével a kutak n számát vesszük fel és a H0 szükséges értékét számítjuk. A kutak vízszintjét a víztelenítés során a Hk kútellenállás (73) figyelembevételével H0-Hk szintig kell süllyeszteni. A kutak száma, elhelyezése, az egyes kutak vízhozama ismeretében egy tetszőleges P pontban a várható leszívás mértéke Forcheimer—Dachler nyomán számítható. Feszített tükrű víz esetében: H-H p 2nkt’ és szabad tükrű víz esetében: (81) (82) egyenletek érvényesek. Ezekben /P = |4 (83) Az egyes kutak hatósugarai azonosnak tekinthetők (Ej—R), ha a rétegzés egyenletes és a víztelenítő rendszer nem fekszik élővíz mellett. A talajvizszint-süllyesztésnek kétféle módja ismeretes, az előbbiekben tárgyalt — gravitációs (szűrőkutas) víztelenítés, amely a viszonylag durvább szemű talajok pórusaiban levő könnyen mobilizálható, gravitációs vizet képes elszívni, és a — vákuumkutas víztelenítés, amely a talajban kapillárisán kötött víz egy részét is mozgósítani tudja. A két rendszer alkalmazhatóságának hatása nem vonható meg élesen (1. a 11-47. ábrát). A gravitációs rendszer kútjait a víztermelő kutakhoz hasonlóan képezik ki (1. a VII-2. fejezetet). A kútba beszivárgó víz sebessége ne haladja meg a k cm/s 15 (84) értéket. A kutat 200—600 mm átmérőjű béléscsővel fúrják, majd a furatba 150—200 mm átmérőjű perforált, szitaszövettel ellátott, alsó végén dugóval lezárt szűrőcsövet építenek (11-56. ábra). A szűrőréteget és a szitaszövetet úgy kell a megcsapolt réteg anyagával összehangolni, hogy a kútba beáramló víz a talajszemcséket ne sodorhassa magával (II- 108. táblázat). Megjegyezzük, hogy ellentétben a víztermelő kutakkal, amelyeknél a megcsapolt rétegben létrejövő szűrőváz kialakulása érdekében bizonyos mértékű szemcsekisodrás (homokolás) 11-56. ábra. Kút kétrétegű szűrőjének beépítése megengedhető, sőt szükséges, a talajvízszint-süly- lyesztő kutak homokolása megengedhetetlen, mert j a talaj fellazulását kiüregelődését okozza. Ha a szükséges vízszintsüllyesztés nem több mint 3—4 m, és a kutak hossza sem nagyobb kb. 10 m-nél, a szivattyúzás az egyes kutakba lenyúló szívócsöveken és az ezeket összefogó szívóvezetéken keresztül egy központi szivattyúval végezhető. Ez az ún. szívókutas rendszer (Siemens-rendszerként is ismerik). A szívókútsorokat több lépcsőben kell elhelyezni, ha a leszívás mértéke a 4 m-t meghaladja. Ebben az esetben — különösen ha kettőnél több lépcsőre volna szükség — „szűrőkutak” helyett a mélykút nóven ismeretes nyomókutak alkalmazhatók. A mélykutak jellegzetessége — a szívókutakkal szemben —, hogy minden egyes kutat külön szivattyúval kell ellátni. A kútba búvárszivattyúkat építenek, amelyek általában 100—150 m nyomómagassággal rendelkeznek. A mélykutak szűrőcsövének az átmérőjét ezért a búvárszivattyú átmérőjével (200— 500 mm) kell összhangba hozni. A vákuumkútba áramló víz a gravitáción kívül az előállított légnyomáskülönbség hatása alatt is áll. A vákuumos víztelenítési rendszer olyan finomszemcsés, homoklisztes talaj víztelenítésére is al252
