György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
II. Vízépítési szerkezetek
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE H-83 A mederből elszivárgó vízmennyiségek a 11-38. ábrán látható jelöléseket alkalmazva a következő képletekkel számíthatók. A 11-38. ábrán látható jelöléseken kívül hk a kapillárisemelkedés magassága; k a háromfázisú talaj szivárgási tényezője; n a talaj hézagtérfogata (abszolút számban); w a talaj víztartalma (abszolút számban). I. Szabad nem 'permanens állapotban egy tetszőleges t időpontban a meder 1 m hosszú szakaszán elszivárgó vízmennyiség: <11 = ? (41) q a (42) képlettel számítható és l,5/M-wAk (41a) II. Szabad permanens állapotban 11-39. ábra. Grafikon a ß tényező meghatározásához (a jelöléseket 1. a 11-38. ábrán) q = k io4 (B + 2h). (42) III/4: A 11-39. ábra segítségével meghatározzuk a ß tényezőt a hjhk függvényében. III. A duzzasztott nem permanens állapot egy tetszőleges t időpontjában várható elszivárgás a következő lépésekben számítandó: III/l: számítjuk a párolgás intenzitását a csatorna vízszint- és a rézsű metszésvonalában (l = 0): <43> és a csatornától l távolságban: ( H —H \a í>2=2\|l----j----J> (43a) I II/5: Számítjuk a vízmennyiséget: III-IP 2~ + ßhk(H0-H) (43e) IV. A duzzasztott permanens állapot esetében előbb a maximálisan előálló hatótávolság értékét számítjuk: l0= (44) ahol pv a szabad felszínű víz párolgási intenzitása; az a kitevő a helyi viszonyoktól függően 1—3 értékek között vehető fel, és hp az a mélység, amelyben a párolgás már nem befolyásolja a talajvízkészletet. III/2: Számítjuk az co és # tényezőket: Hl-H*+2hk(H0-H)' n'(H0-H) Pl+p,-2 3 n\H0-H)’ (436) (43c) itt n' a talaj vízadóképességi tényezője, amely 0,1 —0,2 között vehető fel. III/3: Számítjuk a t időtartam alatt elért l hatótávolságot : l = kco ~F (1-2 (43c?) majd a vízmennyiséget <7d _Pi+Pz j- 2 (44 a) A pv p2, to és & értékei a (43—43c) képletekkel számíthatók. A (41, 42, 43c, 44a) képletek az elszivárgó vízmennyiséget m3/s/meder fm-ben adják meg. Az elméleti pontosságra törekvő képletekben számos olyan tényező szerepel, amelyeknek értéke csak kétes megbízhatósággal állapítható meg; a k tényező értékben önmagában kb. tízszeres bizonytalanság rejlik, ha csupán laboratóriumi vizsgálatok alapján határozzák meg. Ez a magyarázata annak, hogy a gyakorlatban ma is igen elterjedten — főleg előtervezésekhez — tapasztalati képleteket használnak. Az irodalom ezek sorából sokat ismertet, 16* 243