György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
II. Vízépítési szerkezetek
It-84 VÍZÉPÍTÉSI SZERKEZETEK itt csupán a magyarországi körülményeket tükröző Szilágyi—Vágás-féle összefüggést ismertetjük. q—Ylhd^A+hl/l + Q1) m3/nap/fm, (45) ahol A és h jelentése a 11-38. ábráról látható, o a rézsűhajlásszögnek kotangense és dh hatékony szemnagyság a d-0 szemnagyság és U függvényében (11-40. ábra grafikonjáról olvasható le). Kötött talajok esetében d3() az Ip függvényében a 11-41. ábra grafikonja alapján becsülhető. Kötött talajok egyenlőtlenségi mutatóját a 11-40. ábrán átlagosan V = 10-ben célszerű figyelembe venni. 11-40. ábra. Grafikon a dh hatékony szemcseátmérő megállapításához d5o az 50 s.%-hoz tartozó szemcseátmérő; V egyenlőtlenségi mutató 11-41. ábra. Tapasztalati összefüggés az 7p plasztikus index és a dm között A (45) képlet a szabad permanens állapotra jellemző és szerzői kimutatták, hogy az irodalomból ismert más tapasztalati összefüggésekkel szemben a kötött talajok esetében általában kisebb, a durvább szemű talajok esetében pedig nagyobb értékeket ad. b) .4 víz beszivárgása csatornába, A talavíz szintjének süllyesztése — többek között — a vízvezető rétegbe mélyített nyílt vízszintű csatornával, függőleges falu drénárokkal (galériával) érhető el. A depressziót előállító árok a vízvezető rétegnek vagy a teljes vastagságát metszi; ez a teljes megcsapolás esete; vagy csak részben harántolja; ez a részleges megcsapolás esete. Befolyásolja a számítások módját a dperesszió alá vont víztükör szabad vagy nyomás alatti (feszített) volta is. Az ismertetendő számítási módszerek stacioner szivárgási állapotra vonatkoznak, és azon a közelítő Forcheimer—Dupuit-féle feltételezésen alapulnak, hogy a leszívási görbe alatti bármely függőlegesben a hidraulikus gradiens értéke állandó, és megegyezik a leszívási görbének a függőleges feletti pontjában levő gradiensértékkel. A képletek homogén, izotróp, alulról vízzáró fekü- vel határolt vízvezető rétegre vonatkoznak. Ha szivárgás több különböző k tényezőjű rétegek sorában vagy anizotrop rétegben zajlik le, akkor a (29a) (29b) és (30) képleteknek megfelelően kell eljárni. Ha határozott vízzáró fekü nem található, akkor az előző pont 11-35. ábráján feltüntetett módon viszonylag vízzáró réteggel lehet az áramlási teret lehatárolni. A következő összefüggések mindegyikében szerepel a leszívás l hatótávolsága. Ez az a távolság, amely depressziót előállító árok és azon pont között fekszik, amelyben a leszívás hatása már nem jelentkezik, ill. már nem jelentkezhet. Ez a távolság, ha a megcsapolóárok valamilyen nyílt víztükör (pl. folyó, tó stb.) közelében van, adott. Ha az árok „végtelennek” tekinthető felszín alatti vízszintet tart leszívás alatt, akkor a hatótávolság Sichardt képletével számítható: l = CAHfk, (46) ahol k m/s-ban helyettesítendő, AH a legnagyobb leszívás mértéke m-ben és C a megcsapolás módjától függő állandó. Síkbeli áramlás, mint pl. a megcsapolócsatornák esetében is <7=1500—2000, térbeli áramlás pl. kutak esetében pedig (7 = 3000. A hatótávolságot Sichardt képletével csak közelítőleg lehet megállapítani. A hatótávolságot csak próbaszivattyúzás útján lehet viszonylag megbízhatóan meghatározni. 244
