György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VIII. Csatornázás és szennyvíztisztítás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE V! 11 —179 A helyszínrajzi mellett fontos a hossz-szelvényi elrendezés is, mert az építési és üzemeltetési költségeket érzékenyen befolyásolja. Kis telepeknél pl. kétszintes ülepítőbe csak akkor gazdaságos a gravitációs bevezetés, ha azt nem kell mélyen a föld alá helyezni, mivel mind tömege, mind mélysége - (az iszaprothasztó tér miatt) igen nagy. A csepegtetőtest alkalmazása főleg domboldalon elhelyezett telepnél indokolt, ahol a nagy szivattyúzási emelő- magasság megtakarítható, ill. az csak az utóülepítő iszapjának a kétszintes ülepítőbe való iszapforgatásánál jelentkezik. A helyes magassági elrendezés a helyszíni adottságokkal összefüggő gazdasági mérlegelés kérdése, irányelvként általában a következő két szabályt fogadhatjuk el: a) a tisztítótelepen belüli esésveszteség a lehető legkisebb legyen, b) a műtárgyak se túl mélyre süllyesztve, se túl magasra emelve, feltöltésre alapozva ne épüljenek. MEZŐGAZDASÁGI SZENNYVÍZHASZNOSÍTÁS Szennyvíz -halastavak Szennyvíz-halastavak előtisztított szennyvíz hasznosítása (és ezzel együtt teljes megtisztítása) céljából létesített mesterséges tavak. Ezeket tiszta vízzel hígított, legalább mechanikailag előtisztított (de lehetőleg biológiailag tisztított) szennyvízzel tápláljuk úgy, hogy bennük az oxigén- és tápanyag- ellátás gazdaságos haltenyésztést tegyen lehetővé. Magyarországi időjárási körülményekre tekintettel szennyvíz-halastavak áprilistól októberig üzemeltethetők, tehát időszakos üzeműek. Olyan helyeken alkalmazhatók, ahol a szennyvíztermelés, vagy annak a zöme az említett hónapokra esik í(pl. üdülőtelepek). Téli időszakban szennyvíz- termelés vagy egyáltalán nincsen, vagy lényegesen kevesebb lóvén, mint nyáron, a szennyvizek tisztítása kisebb szennyvíztisztító berendezéssel gazdaságosan megoldható. Halastavak tervezésénél az alábbi főbb szempontokat kell figyelembe venni. A tapasztalatok szerint szennyvíz-halastavak BOI5-terhelése nem haladja meg a 7 g/m2 nap-ot. A mechanikailag előkezelt házi szennyvíznél szokásos 150—200 g/m3-es BOI5-koncentráció esetében a szükséges oxigéndús hígító víz mennyisége 4—5- szöröse legyen a szennyvíznek. Fenti értékek mellett 1 hatófelületre 2000—2800 lakossal lehet számolni. A bevezetendő szennyvíz iszaptartalma ne legyen 0,3 ml/l-nél, ill. 25 mg/1 szárazanyagmennyiségnél több. Ipari szennyeződés esetében mérgező anyagok (cián, nehézfémek, olajok, fenolok) nem lehetnek a vízben. Fenolok, olajok a megengedettnél alacsonyabb koncentrációban is ízromlást idéznek elő a halhúsban. A hígítóvízben az oldott 02-tartalom 1—2 mg/l-rel lehet kevesebb a telítettségi értéknél, előzetes szennyvízbevezetéstől mentes, és enyhén lúgos kémhatású — Ph = = 7—8 — legyen. Halastavakkal elérhető BOI5-ben mért tisztítási hatásfok a tapasztalatok szerint 70—75%, ha előzetesen ülepített városi szennyvizet bocsátunk be. A halastóban mindig biztosítani kell a min. 4 mg/1 oldott 02-tartalmat. A tavakat legalább kétnapos átfolyási időre kell méretezni a szennyvíz + hígítóvíz együttes meny- nyiségére. A mélység haladja meg a 0,5 m-t. A befolyásnál 0,5 m-t, az elfolyási oldalon 1,5—2,0 m-t ajánlatos felvenni. A tavak hosszúság—szélesség aránya 1:3 körül legyen. A szennyvíz és hígítóvíz csak a bevezetési ponton keveredjék a gombakópző- dés elkerülésére. A tó fenekét a barátzsilipekhez lejtő árokrendszerrel kell ellátni a könnyű vízleürítés, de főleg a lehalászás miatt. A halastavat, tórendszert megkerülő vezetékkel is el kell látni és lehetőséget kell biztosítani az egyes rekeszek kiiktatására. Üzemeltetésük során a szennyvíz-halastavakba általában pontyot telepítenek, mint olyan halféleséget, amelyik ellenállóképes. Szokás még kevés csukát is behelyezni. Az április közepéig betelepített 2 nyaras pontyok súlya 200—500 g körül legyen, havonként mintegy 500 db elhelyezésével. (Jól üzemelő szennyvíz-halastóban szükségtelen a halak etetése.) A pontyra legkedvezőbb a 25 °C-os vízhőmérséklet. Lehalászás után célszerű a halakat néhány hétig tiszta vízben áztatni a szaghatás elkerülésére. A halhúshozam 2 nyaras hal betelepítése esetében, 1 tenyésztési periódus után előbbi adatok alapulvételével az 5—10%-os veszteség figyelembevételével mintegy 500 kg/ha. A bevétel általában nem fedezi teljesen a kiadásokat. Lehalászás után a tófeneket kiszárítják, felszántják és járványos halbetegség elkerülése érdekében bemeszezik. Télen át üresen áll a tó. Egyebekben felhívjuk a figyelmet a „Halastavakc. fejezetre. 1599
