György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VIII. Csatornázás és szennyvíztisztítás
Vili —178 CSATORNÁZÁS ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS pekre alkalmazni. Ez ellen nemcsak az egyszerűség elvét, hanem súlyos műszaki és gazdasági érveket is fel lehet sorakoztatni. Minél kisebb a napi szennyvíztermelés, annál nagyobb annak napszaki ingadozása, ennek következtében a műtárgyak méreteivel annál bőkezűbben kell bánjunk. Továbbá, minél kisebb egy szennyvíztisztító telep, annál nagyobb súllyal esik latba az állandó jellegű üzemeltetési költségeknél az üzemeltető személyzet bére és szociális terhe; viszont annál kevésbé számottevő az energia költsége. Mindezek éppen ellenkező előjellel jelentkeznek nagy telepeknél. Még számos, ehhez hasonló érv felsorolása helyett szögezzük le azt az alapelvet, hogy minden nagyságrendhez a lehető legegyszerűbb technológiai megoldást kell megtalálnunk, a gazdasági tényezők helyes mérlegelése mellett. A VIII-64. táblázatban csak a szorosan, a tisztítási technológiához tartozó műtárgyakat és létesítményeket soroltuk fel. Meg kell jegyezni, hogy ezekhez még ún. járulékos létesítmények tartoznak, melyek nélkül a szennyvíztisztító telep nem /szapsi)rih}/( OOCL* Peze/oepü/ef es gépház 50m Pofhaszfok Pécs /szapsún'fok OOÍOO r Homokfogo CFt Szmffyu/mz Eloülepitok VIII-140. ábra. Nagy szennyvíztisztító telep 1,5 millió lakosegyenérték terhelésre. A kirothasztott és sűrített iszap pasztőrözés után mezőgazdasági felhasználásra kerül teljes. Ilyenek a tereprendezés, hozzájáró út, kerítés, térvilágítás mellett a szociális és kezelőépület, valamint a rutin ellenőrző vizsgálatok célját szolgáló laboratórium, melyek nélkül csak legfeljebb egész kis (kb. 500 fő alatti) berendezés létesülhet. (VIII-139. és VIII-140. ábra.) Helyszínrajzi és hossz-szelvényi elrendezés A helyszínrajzi elrendezés szempontjait a következő fontossági sorrendben kell figyelembe venni: a) egyszerűség, a műtárgyak elaprózásától (sok párhuzamos egység) óvakodjunk, b) a szennyvíztisztító mű üzeme nem állhat le; a tartalék egységekről és megkerülési lehetőségeiről soha ne feledkezzünk meg, c) tömör műtárgy-csoportosítás, amit lehet, célszerű egybeépíteni (tömbépítmóny jelleg), d) áttekinthetőség, a technológiai folyamatok, a „szennyvíz útja” rápillantásra követhető legyen, e) az összekötő vezetékek hossza a legkisebb legyen, tehát a tömör építkezés alapelvén túl, ha lehet úgy csoportosítsunk, hogy a leadó és felvevő műtárgy közel essék egymáshoz. Fenti szempontok egyidejű kielégítését nehezíti, hogy a szennyvíztisztító telep (különösen a városi berendezések) a legritkább esetben épülneki ki véglegesen, hanem azok bővíthetőségéről kell gon " doskodnunk. A bővítés három módszerrel oldható meg: a) belső átalakítási munkával, a tisztítási eljárás teljesítménynövelésével (esetleg vegyszeradagolás bevezetésével), b) sorbakapcsolási eljárással, tehát az első lépcső a későbbi lépcsők előtisztító egységévé válik, c) párhuzamos kapcsolási eljárással, tehát a műtárgyakat megkettőzzük, illetve többszörözzük és a szennyvizet a párhuzamos egységre szétosztjuk. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy ne „aprózzuk” el a rendszert, minden szennyvízosztás esésveszteség és hibaforrás. A fenti módszerek egymással is vegyíthetők, sőt rendszerint vegyíteni is kell őket, pl. a mély elhelyezésű rácsot és szivattyúházat, sőt a homokfogót is mindjárt a végleges méretre tervezzük és a bővítés csak első gépészeti átalakítást vonhat maga után (szivattyúcsere, kézi tisztítású rács gépesítése stb.). Soha nem szabad úgy tervezni egy szennyvíz- tisztító művet, hogy az a bővítés figyelembevételével teljes kiépítésre kellő részletességgel el ne készülne már az első lépcső kiépítése előtt. 1598
