György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VIII. Csatornázás és szennyvíztisztítás
VIII-162 CSATORNÁZÁS ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS abszcisszáját a következő képlet alapján számíthatjuk: wkr= 18,5(e/vG)1/2, (59) melyben G a fajlagos szárazanyag-borítottság kg/m2-ben. Az (59) egyenletben szereplő e érték laboratóriumi körülmények között meghatározható, csak az iszap minőségétől függ. 7V értékét az adott helyen kell ismerni (meteorológiai adatok több éves átlaga). Fenti adatok birtokában, fedett szikkasztóágy esetében a száradás ideje, < számítható a következő egyenlet alapján < = 0,3 G c\ i ^kr w1-wkr + 2,Zwkr lg — W9 (00) ahol wx a kezdeti nedvességtartalom, % és w2 a végső nedvességtartalom, %. A (60) egyenlet a tiszta szárítási időre vonatkozik, azaz wx az elszivárgás befejeztekor mért nedvesség- tartalom. Nyitott szikkasztóágyak esetén az időjárási tényezők a szárítási időt döntően befolyásolják. A lehullott csapadék — attól függően, hogy a szikkadás melyik szakaszába esik — elszivárog az iszapvízzel, vagy elpárolog. Kísérletek bizonyítják, hogy a csapadéknak kb. 25%-a távozik párolgás útján. Mint a (60) egyenletből látható, wkr értéke GÚ2 hatványával arányos, tehát az állandó száradási sebesség szakasza annál hosszabb, minél kisebb a fajlagos szárazanyag-borítottság. Tekintettel arra, hogy egy-egy rátöltés kiszáradása után az ágyat le kell tisztítani, a töltési magasság értékét úgy kell megválasztani, hogy az a száradási időnek és az ágytakarítás (üzemeltetés) költségeinek optimumánál legyen. VII1-60. táblázat Szikkasztóágy terhelése és üzemköltsége Töltés magassága, cm Évi szárazanyagterhelés, kg/m2 Költség Sfr/t szárazanyag 5 88 19,00 10 90 12,70 20 72 11,30 30 60 12,30 Ennek szemléltetésére közöljük a VIII-60. táblázatot, ahol a költségek svájci frankban szerepelnek [69]. A különbség a fajlagos üzemköltségekből adódik. A munkabérek eltérése miatt az optimum a mi viszonyaink között természetesen másutt van. A szilclcasztóágyak kialakításának részleteire javasoljuk az MSZ 15 302/62B sz. ajánlott szabvány tanulmányozását. A VIII-133. ábrán egy tipikus keresztmetszetet és részletes alaprajzi elrendezést tüntettünk fel. A természetes víztelenítési folyamatok csak biológiai, esetleg kombinált kondicionálási eljárások után alkalmazhatók, egyébként az ágyra terített iszap rothadása elkerülhetetlen, az súlyos higiénés ártalmak forrása lehet. A hosszú víztelene- dési idő miatt a gazdaságosság szempontja is megkívánja az iszap maximális besűrítését. A szárítóágyakról lekerülő iszapot elhelyezhetjük a mezőgazdaságban, depóniába építhetjük, vagy komposztozhatjuk. Az égetést a szikkasztás elavult technológiájával kombinálni nem célszerű, hiszen éppen a terület hiánya szorította a szakembereket VIII-133. ábra. Iszapszikkasztó-ágy keresztmetszete (az ágyak hossza 10 — 25 m között lehet) 1582
