György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VIII. Csatornázás és szennyvíztisztítás
Vili —160 CSATORNÁZÁS ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS alatta marad a szűrési módszerekkel elért eredményeknek, kapacitásuk azonban felülmúlja azt. Az ide tartozó eszközök közül az ismertebbek a centrifuga, a vibrációs szűrő és az Edco szűrő, mely utóbbi szitaszövet palástú forgó dob. Hátrányuk az eltávolított víz nagy lebegőanyag-tartalma (4—8%) és az iszapsűrítmény alacsony szárazanyagkoncentrációja (15—30%). A centrifuga^ esetében elképzelhető ugyan, hogy a szüpernatans teljesen mentes a lebegőanyagoktól, de ez esetben a lebegő részek a készülék falára tömörödnek és eltávolításuk csak a centrifuga leállítása után valósítható meg. Mivel ez a művelet elég körülményes és így a kapacitás is erősen csökken, arra kell törekedni, hogy két különböző lebegőanyag-koncentrációjú folyadékfázist kapjunk, melyek folyamatosan eltávolíthatók. Egy ilyen centrifuga működési vázlatát a VIII-130. ábra szemlélteti. A gyakorlatban kialakított típusoknál ezt az elvet sikerült megvalósítani, természetesen a felülúszó tisztaságának a rovására. A centrifuga így a lebegőanyagoknak csak 70— —80%-át távolítja el. Teljesítményadatokat a VIII- 59. táblázatban találunk. A vibrációs és Edco-szűrők is csak a lebegő iszap- részőlT durva frakcióját tartják vissza, a víztartalommal távozó szilárd anyag kezelése újabb gondot okoz. Kombinált víztelenítés. A kombinált eljárások ki- alakítasariäir'az-'«-"C'61 j ä, hogy egyrészt a költséges kondicionálást kiküszöböljék, másrészt a részfolyamatok hatékonyságát növeljék és az iszapkezelés helyszükségletét csökkentsék. Az ezekkel a módszerekkel víztelenített iszap általában 30—60% szárazanyagot tartalmaz. A Porteous és Van Roll iszapvíztelenítési módszer azonos elven működik és kivitelezése is csak a részletekben tér el. Jelenleg ezek az eljárások adják a legjobb víztelenítési hatást, az iszaplepény szárazanyag-tartalma a 60%-ot is eléri. A termikus kondicionálást szűrőpréssel kombináló technológia vázlatát a VIII-131. ábrán szemléltetjük. VIII-130. ábra. Centrifuga működési elve V1II-59. táblázat Különböző házi eredetű szennyvíziszapok centrifugával végzett víztelenítési eredményei Iszap eredete Iszaplepény szárazanyagtartalma, % Az elválasztás (kinyerés) hatásfoka, % Rothasztott nyers- és fölösiszap keverék 24-32 74-84 Friss nyers- és fölösiszap keverék 18-24 72-81 Friss nyersiszap 25-33 80-86 Rothasztott nyersiszap 25-35 80-95 Friss eleveniszap 21-25 85-98 Biológiai csepegtetőtest iszapja 21-25 83-90 Az eljárás költségeinek becsléséhez az alábbi technológiai adatok nyújtanak segítséget: 1 m3 nyersiszap teljes kezelésére 60—70 kg 18 atm telített gőz és 3—4 kWh elektromos munka szükséges. Ebből látható, hogy az iszap sűrítése a költségekre döntő befolyással van, ezt tehát a leghatásosabban kell végrehajtani. A módszerrel eddig bármilyen eredetű iszap 40— 50%-os víztartalomig volt vízteleníthető. Az iszaplepény szálas szerkezetű, csíramentes, minden további kezelés nélkül, gazdaságosan szállítható, elégethető. Bár trágyaértéke alacsonyabb, mint az egyéb módon kezelt iszapoké, a mező- gazdasági felhasználás előnyös, ellene egészség- ügyi kifogások nem merülhetnek fel. A módszer hátrányául — jelenlegi nagy költsége mellett — a szűrlet magas, 5000— 7000 mg/l-es BŐI értékét kell kiemelni, amelynek lebontása pl. az eleveniszapos levegőztető egységek 10%-os túlméretezését igényli. Az JjszaítSMptási művelet. 'Jjítmikus szárítás. Az iszapok önálló szárítására csak ritkán kerül sor, mert a szárítás nagyon energiaigényes művelet, viszont az iszapégetés előszárítás nélkül elképzelhetetlen. A művelet végrehajtásánál a szárító közeg „direkt” füstgáz. A kedvező 60—80% hőhasznosításhoz ugyanis 500 °C hőmérsékletgradiens szükséges és ez a kazánházi füstgázok 350 °C hőmérséklete mellett nem biztosítható. Mindemellett kivételes esetekben kazánházi füstgázok felhasználására is sor kerülhet, ahol ez nagy mennyiségben áll rendelkezésre (hőerőmű), de szennyvíztelepek szokványos 1580
