György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VIII. Csatornázás és szennyvíztisztítás
Vili —144 CSATORNÁZÁS ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS meg. Ez a technológia a vegyszeres derítést közvetlenül az „elsődleges” tisztítási lépcső, vagyis az előülepítő után alkalmazza, majd a kétrétegű (antracit—homok) szűrőn átvezetett vizet aktív szén adszorpciós oszlopra juttatja. A klórozással a víz újra felhasználhatóvá válik. A javasolt technológia vázlatát 1. a VIII-111. ábrán. A vegyszeres derítés során a lebegő szennyezés nagy része kiválik, ugyanakkor jelentős mértékű foszfáteltávolítás is lezajlik. Az aktívszén-szűrők az oldott szerves anyagot választják ki, egyidejűleg az előülepített szennyvíz nitráttartalmát lényegileg teljesen kivonják. Előny, hogy a szennyvízbe jutó mérgező anyagok, melyek a biológiai tisztítást károsan befolyásolnák, erre az eljárásra semmi hatással nincsenek. A derítéshez szükséges vegyszeradag az elérni kívánt vízminőség függvénye. A rendszer rugalmasan tud alkalmazkodni a kapacitás növeléséhez és a tisztítás hatásfokához. Ha a tisztítás iránti igények nőnek, az aktívszén-szűrők után újabb oszlopokat kapcsolnak. A tartózkodási idő növekedésével a tisztítás is hatékonnyá válik. Egyszerű az iszapkezelés is. A derítő iszapjából — víztelenítés után — kemencében hevítve a koagulánst visszanyerik és újra felhasználják a derítésnél. Az egyszerű technológia következtében a tisztítómű alapterület-igénye csupán 23%-a a szokásos biológiai tisztítótelepekének. A költségtényezők alapos ismeretében lehet dönteni a fent vázolt technológia rentabilitásáról. Ipari szennyvíztisztítási feladatok Galvánipari szennyvizek kezelése. A galvánipari szennyvizek jellemzése. A cianidtartálmú vizek eredete és ennek megfelelően töménysége kétféle: a) híg öblítővizek, átlagos cianidkoncentráció 20-200 mg/1, b) kádleeresztő oldatok, 20 000—100 000 mg/1 cianidtartalommal. Az öblítővíz kémhatása 7,5—10 pH, a kád- leeresztőé pH 12—14. Az öblítővíz mennyisége 10—80 1/m2 galvanizált felületre számítva. A kádleeresztő oldatok mennyisége jóval kevesebb, napi 1—2 m3, kisebb üzemek esetében. A kromáttartalmú szennyvizek közül a híg öblítővizek CrO,- (kromát-) koncentrációja 0,04—0,15 g/1, a kádleeresztő oldatoké 200—300 g/1. Az öblítővíz kémhatása savas (pH 4—6 között), mennyisége 20—100 1/m3. A kádleeresztő oldat erősen savas. A galvánipari technológiában szerepelnek más, savas, ill. lúgos pádevek és fürdők. Ezek méregező hatása főként fémiontartalmuktól függ. A savas és lúgos pácokat gyakran cserélik, ezért a kádleeresztő oldatok mennyisége több, mint a ciános és krómos fürdőknél. Tisztítási (méregtelenítési) technológiák a) Ciántalanítás. Vas-szulfátos eljárásnál az ösz- szegyűjtött szennyvizet ferro-szulfáttal összekeverve, abból berlini kék csapadék válik le, az eljárással a cianidot 5—50 mg/1 koncentrációig tudjuk eltávolítani, tehát hatásfoka gyenge. A vas- -szulfátos eljárást törpeüzemeknél alkalmazzuk, napi 1—2 m3 öblítővíz-térfogatig. Az eljárás a modern méregtelenítés követelményeit nem elégíti ki. A cianidok elroncsolása klórral vagy klórvegyü- letekkel is történhet. Az egylépcsős alkalikus klórozást főleg kisüzemi szakaszos berendezéseknél alkalmazzuk, ahol több órás reakcióidőt is lehet biztosítani. A rendszer vázlata a VIII-112. ábrán látható. A szennyvizet 12 órás váltásban a két, egyenként mintegy 2 m3-es gyűjtőmedence felváltva fogadja. A kezelési idő egy-egy medencében 12 óra. A szennyvíz pH-ját először 8,5 értékre állítják be nátronlúggal, majd klórfelesleget biztosító ipari hipokloritot adagolnak hozzá, amitől a cianid elroncsolódik, ill. alig mérgező cianittá alakul. Ha a szennyvíz pH-ja eleve nagyobb 10-nél, a klórozás nátronlúg-adagolás nélkül is elvégezhető. Amennyiben a cianát elroncsolása is szükséges, a klórfelesleget tartalmazó oldatot savazással pH 6,5-re állítják be: ettől a cianátok néhány óra alatt 1' Tisztított szenny óz tereszfes VIII-112. ábra. Kisüzemi szakaszos (betározásos) ciántalanító berendezés vázlata 1564
