György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VII-142 VÍZELLÁTÁS / Külföldi és hazai gyártó vállalatok, tervező- irodák számos változatot dolgoztak ki az alkalmazott víztechnológia, üzemeltetési mód, szerkezeti és építéstechnológiai kialakítástól függően. A következőkben a legjellegzetesebb és a hazai gyakorlatban is alkalmazott derítőtípusokat ismertetjük. A derítők szerkezeti kialakítására lényeges befolyása van az iszapeltávolítás módjának. Az iszap eltávolítása történhet gépi kotrás nélkül (a gravitációs erő és a víznyomás felhasználásával) és gépi kotrással. Ennek megfelelően két fő csoportba sorolhatók a függőleges átfolyású derítők. a) Gépi kotró nélkül működő derítők. E derítőtípusok előnye, hogy külön kezelést, szabályozást, karbantartást igénylő mozgó alkatrészek nincsenek, az üzem kevésbé kényes. A legegyszerűbb derítők közé tartozik az angol Candy cég által bevezetett típus (VII-161. ábra). A vegyszerrel összekevert és már a pelyhesedés állapotában levő nyersvizet a tölcsér alakú derítő- medence közepén vezetik be. A csőből kilépő víz felfelé áramlik a bevezető cső és a derítő oldalfala közötti térben, felfelé csökkenő sebességgel. Ebben a térben alakul ki a lebegő iszapszűrő. A derített víz felül, bukóvályúkon át távozik. Az iszap- elvezetés az iszapzsompba benyúló iszapélvezető csövön át történik, de az iszapszűrő lefölözésére is van mód az oldalt elhelyezett vályú révén. Mindkét iszapelvezetés víznyomás hatására működik, a vezetékek nyitása-zárása a derítőn kívül elhelyezett elzárószerkezetekkel megy végbe. A derítő kialakítható négyzetes alaprajzzal, csonka gúla alakúan vagy kör alaprajzzal, csonka kúp alakúan. Magyarországon néhány felszíni víztisztító műben alkalmaztak ilyen rendszerű derítőket. Egy-egy VII-162. ábra. Korridor-típusú kotró nélküli deríti egység tisztítókapacitását a nagy méretek el kerülése érdekében 5000 m3/nap alatt célszeri megválasztani. A Korridor-rendszerű derítőket a szovjet VODO KANALPROJEKT tervezte és tipizálta (VII-162 ábra). Téglalap alaprajzú műtárgy, 1—1 derítő egység 3 részből áll: két deritőkamrából és a közöt tűk elhelyezett iszapfölöző kamrából. A derítőié felül függőleges falú, alul kb. 75°-ban kialakítót tölcsérszerűen összeszűkülő oldalfalakkal. A vegyszer bekeverése külön kamrában történi! 1 kamra több derítőegységet is ellát. A pelyhesed víz a derítőkamrák feneke felett kb. 1 m-re el helyezett elosztócsövön keresztül jut a deríti! térhe. A 0,5—0,8 mm/s sebességgel felfelé árami vízben kialakul a lebegő iszapszűrő réteg 2—3 i vastagságban, e fölött 1,5—2,0 m a derített ví zónája. A derítőkamráknak az iszapfölöző kam rí val közös falain a fenéktől kb. 5 m-re több nyílé van. Ezeken a nyílásokon át a derítőtér lebeg iszaprétegének felső része átfolyik az iszapfölÖ2 térbe, ezáltal szabályozható az iszapfelhő. Az iszaj fölöző tér alsó W alakú vályúiban, valamit a derítőkamrák alján összegyűlt iszapot víznyomá sál külön csöveken távolítják el. A derített vizet a derítőtérben és az iszapfölöí térben bukóvályúkon vagy perforált csövön leb elvezetni. A Korridor-típusú derítők előnye, hog kezelésük egyszerű, erősen változó hordaléktarta mú felszíni vizek esetében eredményesen működne Hazánkban a Balatoni Regionális Vízellátó rendszer 12 000 m3/nap kapacitású, siófoki felszí víztisztító műve épült ezzel a megoldással. A tapas tálatok szerint 10 000— 30 000 m3/nap teljesítm nyű víztisztító művek esetében alkalmazhat! a leggazdaságosabban. Fajlagos beruházási költs gük — lm3 derítőtérre vetítve — más iszapszűr derítőtípusokéhoz képest kisebb. A Szovjetuniók erősen elterjedt derítési elvet szerkezeti és forrr 1378 VII-161. ábra. Candy-típusú kotró nélküli derítő
