György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VII — 53 VII-74. ábra. Vízkivétel mesterséges tározóból Adott esetben a vízfolyásba mesterséges szigetet kell létesíteni (pl. Budapesten a nagy felszíni vízműben). A vízkivételi műtárgy ilyen esetben süllyesztett vasbeton szekrény, a vízfolyással párhuzamos beömlőnyílással, a folyóba beépítve, a jég ellen burkolt körtöltéssel védve. A megközelítés, ill. a szivattyúzott víznek csővezetékkel való elvezetése célszerűen híd építésével oldható meg, mert így az átfolyási szelvény nem csökken számottevően. Tavi vízkivétel elhelyezésére móló is létesíthető. A mólóba beépített gravitációs csatornával vagy szivornyavezetékkel a víz a szivattyúházhoz vezethető. A szívófejet ivóvízellátásnál a móló végétől célszerű legalább 20 m-re elhelyezni, mert a kőszórás algatenyészet kialakulásának kedvez. A mólónak a parthoz híddal kell csatlakozni a szabad vízmozgás biztosítására. A jég elleni védekezés A jég elleni védekezés módjai minden felszíni vízkivételnél különleges figyelmet érdemelnek. A jég a vízmű üzemelése szempontjából addig jelent nagy nehézséget, míg a vízfelület teljesen be nem fagy. Az álló jég alól a megfelelően kialakított berendezésekkel a víz kivétele gondos üzemeltetés mellett nem jelent gondot. Ezért a továbbiakban az úszó és a lcásajég elleni védekezés módjait ismertetjük. Tavakban, tározókban általában elég vízmélység áll rendelkezésre, így a vízkivétel 1,0 m-nél mélyebbre helyezhető, ahol már a jég zajlása a szívófejet nem érinti. A partközeli jégtorlódás kis mélységű vízben igen nagy lehet. Ezért a helyi viszonyok tanulmányozása alapján a szívófejet biztonságos távolságra kell elhelyezni a parttól és a szívóvezetéket a fenék alá kell beépíteni. A hullámzással kísért jégzajlás miatt nagy tavakban állandó felépítményt nem szabad a szívófej fölé építeni. A jégnek ugyanis csak olyan nagy tömegű, a vízből kevéssé kiálló sziget vagy móló tud ellenállni, amelyre a jég felcsúszhat. Vízfolyásokon kásajég képződhet. A kásajég a víz és a jég közötti átmeneti állapot, amely akkor keletkezik, ha a víz a fagypontig lehűl. Ez a jelenség különösen éjjel és hajnalban jelentkezhet, ha a hőmérséklet hirtelen csökken a fagypont alá. Ekkor kristályok keletkeznek, amelyekhez a hó is hozzátapad. A kása jég a fenéken és a bemerülő berendezéseken jelentkezik, és a fenékről a hordalékot magával ragadja. A szabad vízfelszínre hulló hó megfagy, kristályosodik és amíg a jég keménységét el nem éri, a kásajeget növeli. Az úszó kásajég a vízkivételi mű szívófejét teljesen lezárhatja. A hőmérséklet további csökkenésével a kásajég már felúszik a felszínre és az úszó jégtáblához tapad. A szívófejet, a gerebeket műanyag bevonattal célszerű a jég tapadásától, hozzáfagyásától megvédeni. A vízfolyásba a szívócsövet ferdén, a folyásirányba kell elhelyezni, hogy az a kásajég tovább- úszását ne akadályozza. Kásajégveszély esetén állandó készenlétet kell tartani, és minden tárolómedencét és víztornyot fel kell tölteni, hogy néhány órás kiesés ne okozzon üzemzavart. Ha két szívóvezeték van, csak az egyiket szabad üzemeltetni, hogy a másik szívóvezeték szívófejének az eltömődési veszélye csökkenjen. Ha a kása jég tartósan megáll, két szívócső esetében ellenáramú öblítést alkalmaznak. Egy szívóvezeték, vagy mindkét szívóvezeték eldugulásakor a nyomóoldali vízzel öblítenek. Eredményes lehet nagynyomású levegő betáplálása is kompresszorral. Partélbe helyezett szívófej nélküli műtárgyban a gerebeket ugyancsak műanyaggal célszerű bevonni. A beömlőfelületet túl kell méretezni, hogy kicsi legyen a beáramló víz sebessége és ne gyakoroljon jelentős szívóhatást a kásajégre. Hatásos, de költséges védekezési mód a gerebek villanyárammal való melegítése is. A vízkivételi mű telepítésekor ügyelni kell arra, hogy a jégtáblák és a kásajég áramlása ne a műtárgy felé történjék. A műtárgy elé beépített terelő és merülő falak a műtárgyat az úszó jégtől ugyan megvédik, de hatástalanok a kásajéggel szemben és jégtorlódást okozhatnak. 1289
