György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
3. VÍZSZÁLLÍTÁS, VÍZEMELÉS, VÍZTÁROLÁS ÉS VÍZELOSZTÁS A VÍZMŰ KAPACITÁSÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSA Vízigények meghatározása Városok, települések, ipartelepek vagy üzemek vízellátásénak megfelelő megoldása nagymértékben függ attól, hogy milyen gondossággal végezték az igények (mennyiségi, minőségi) felmérését és miképpen történt a mértékadó vízszükségletek megállapítása. Ezek ugyanis nagymértékben befolyásolják a műszaki kialakítást és komoly kihatással lehetnek a vízellátó berendezések költségeire. A vízigényeket befolyásoló fontos tényezők figyelmen kívül hagyása vagy kellő előrelátás hiánya, nehezen helyrehozható megoldást és kedvezőtlen költségkihatást eredményezhet. A település vízfelhasználására befolyással bíró legfontosabb tényezők a következők: éghajlati viszonyok, vízbeszerzési lehetőségek, a település iparosítási foka, település jellege, korszerűsége, a lakosság életkörülményei, szokásai, a lakáskultúra foka, a városiasodás mértéke, a település csatornázottsága, a telepítéshez kapcsolódó ipari üzemek technológiája és ezek ipari vízgazdálkodási foka, az eladásra kerülő víz ára, a fogyasztott víz mérése, a víz hőfoka stb. A települések napi vízigényét a fajlagos vízigények segítségével határozzuk meg. A fajlagos vízigény (fejadag) az egységfogyasztó részére valamely időegységre eső vízmennyiség. A legnagyobb (max.) fajlagos vízigény az egységfogyasztó által az év legnagyobb fogyasztású napján igényelt vízmennyiség. A vízigények megállapítása akkor helyes, ha a vízmű és berendezései az év legnagyobb fogyasztási napján is elég vizet tudnak szolgáltatni. Az igényeket a távlati igények figyelembevételével állapítják meg. A vízellátó berendezés kiépítését általában 50 óv, de legalább 20—25 év távlatában kell előirányozni. Ezen belül természetesen közbenső ütemezések is lehetségesek. A vízellátó berendezések előirányozható élettartama : Csőkutak, gépészeti berendezések, hálózatfejlesztések 10 év Acél csővezetékek, acél tárolók 25 év Vasbeton medencék, vasbeton víztornyok, ö.v.-, azbesztcement, vasbeton csőhálózatok, szivattyútelepek, víztisztító berendezések, vasbeton mély- és magasépítési létesítmények 50 év Települések vízigényei. A települések legfontosabb fajlagos (átlagos és legnagyobb) vízigényeit táblázatokba foglaltuk össze. Ä házi fogyasztások értékeit a VII-3. táblázat, a közintézményekét a VII-4. táblázat tartalmazza. Az állattartás, a locsolás, a kocsimosás és a fürdők vízigényét a VII-5. táblázat mutatja. A strandfürdők és fürdőmedencék vízigényeit esetenként kell megállapítani. Tájékoztatásul a következők vehetők figyelembe: A fürdőmedence vízigényét az előírt vízcsere határozza meg. Minden fürdéshez használt medence üzemeltetéséhez általában kétféle vízcsere lehetséges: folyamatos és időszakos. A folyamatos vízcsere a fürdő jellegének megfelelően (meleg vizű medencék, gőzfürdő, termálfürdő, strand) üzemóránként a medence teljes víztérfogatához viszonyítva előírás szerint 2,5—20,0%. Az időszakos vízcsere esetén a medence vizét teljes egészében ki kell cserélni. Teljes vízcserét kell végrehajtani : — 1 naponként a 200 m3 alatti gyermek-, gőz- és melegvíz-medencében, valamint a 100 m3 alatti hidegvíz-medencében; — 2 naponként a 100—800 m3-es hidegvíz- és 200— —300 m3-es egyéb medencében; — 3 naponként a 801—1200 m3-es medencében; — 7 naponként az 1201—2000 m3-es medencében; — 14 naponként a 2001 m3 feletti medencében. Esetenként a víz megfelelő kezelés melletti visszaforgatása megengedhető. A medencetérfogathoz viszonyított napi 5—10% friss víz utánpótlás azon1290
