György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VII —45 VII-61. ábra. Felszín alatti tározást megvalósító galériás forrásfoglalás melő telepet nem szabad létesíteni úgy, hogy annak depressziós tölcsére bemessen a hidrogeológiai védőövezetbe. Általános szempont még minden forrásfoglalásnál: a vízelvezető és vízbefogó műtárgyakat úgy kell kialakítani, hogy a foglalások körül ne tudjon a víz a felszínig emelkedni, ott szétfolyni és az ismételt leszíváskor a forrásba fertőzve visszakerülni. Ugyancsak egységes szempont az is, hogy a csí- rátlanitási lehetőséget (pl. klórozás) minden foglaláskor biztosítani kell. A felszín alatti víztározásos forrásfoglalás igen komplikált méretezést igényel, ezért itt részletesen nem tárgyalható. Lényeges az, hogy a forrás megcsapolás! szintje mélyebben legyen, mint a forrás túlfolyója, mert csak ekkor jön létre a küszöbsüly- lyesztéses felszín alatti tarozás. A VII-61. ábra szemlélteti egy ilyen forrásfoglalás metszetét, ahol az egyes fogalmak jelölését láthatjuk. A források hasznosításának menete, a források feltárása A források hasznosításakor először tájékoztató adatgyűjtést kell végezni a helyszínen. Meg kell nézni, hogy nincs-e valami olyan kizáró ok, amely miatt a forrásfoglalás eleve lehetetlen. Tájékoztató módon meg kell mérni a forrás hozamát, vizének vegyvizsgálatát el kell végezni, környezetét be kell járni, hogy kialakítható-e az egészségügyi védőövezet. Ha a vizsgálatok pozitív eredményt mutatnak, akkor lehet a szükségleteknek megfelelő részletesebb feltárásokat elindítani. A források részletes feltárásának célja a foglalás tervéhez szükséges alapadatok megszerzése. Ezek a források vízhozamának, hőmérsékletének, vegyi jellegének és geológiai felépítésének megállapítására terjednek ki. Meg kell állapítani, hogy a forrás alkalmas-e a felszín alatti víztározásra, és meg lehet-e ezzel a források hozamát a fogyasztás ingadozásának megfelelően változtatni. A feltárás során beépített bukók segítségével legalább egy évig mérni kell a hozamokat, amelyekből a forrás felfakadási helyei tisztázhatók és a hozamtartóssági görbe megszerkeszthető. A vízből több ízben és helyen vegyvizsgálatokat és bakteriológiai vizsgálatokat kell végezni. A forrás geológiai helyzetének megállapítására fúrásokkal kell feltárni a forrás környékét és próbaszivattyúzásokat is kell végezni. így megállapítható, hogy a forrás alkalmas-e felszín alatti tarozás megvalósítására. Tachimetrikus eljárással a forrás környékét, fakadási helyeit, magasságait, jellegzetes pontjait is fel kell mérni. A fenti adatokból készíthető el a forrásfoglalás kiviteli terve. A kivitelezés alatt állandó művezetés szükséges, mert a feltárás gazdasági okokból nem lehet teljes. Az építés során ezért esetleg a terveken is kell változtatni. A megépítés után a foglalás működését legalább egy éven át célszerű hozam, hőmérséklet, vegyi jelleg és vízszintek mérésével vizsgálni. Gyakorlatban előforduló forrásfoglalás kialakítások Leggyakrabban galériás és kutas vízbefogó műtárgyakból álló forrásfoglalások fordulnak elő. Ezeket és a feltárási folyamatot egy-egy konkrét megépült példával ismertetjük. A galériás foglalásnál a forrás eredetileg egy patak völgyében eredt requiéniás, repedezett, krétakorú mészkőből és annak törmelékéből. Eelfakadásának 31 Vízügyi létesítmények kézikönyve 1281
