György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VII — 35 kellett végezni. Ezek végrehajtása után volt látható itt is, hogy a fő vízadó repedések 10—24 m között vannak, és így a búvárszivattyút 26 m mélységbe lehet helyezni. Közelítő képletet ismertetünk nagyobb kiterjedésű repedezett kőzetben történő vízhozam, depressziós sugár számítására, ha egy kutat, kútcsoportot vagy aknát telepítünk: Permanens állapotban, ha a végleges hatósugár üv, a VII-41. ábrát figyelembe véve m2-yl) L R 11’ í>(In7"2j (IC) M iiiiiimiiimnminfe,. VII-41. ábra. Jelölések a hatósugár számításához nyílt tükrű közegben a vízhozam <? = TtkjH2 - yl) In — (17) Míg ki nem alakul a permanens állapot R = / HW-yl) r k{H2-yl) ,1 / , R , R r 1 p In- r p Ini’ jpt VMH-yo), (18) ahol tehát az ismerteken felül p az egységnyi területen egységnyi idő alatt beszivárgó csapadék; t a szivattyúzás kezdetétől számított idő; r a kút vagy kútcsoport, vagy akna sugara; p a kőzetek gravitációs hézagtérfogata; k az áteresztőképességi együttható. Néhány tapasztalati adat a fenti értékekre: karsztos területen szarmata mészkő, Zánka szarmata mészkő, Zamárdi lajta-mészkő, Fertőrákos triász dolomit, Iszkaszentgyörgy p = 0,0002 -0,0004 ms/nap m! k= 1 — 2 m/nap fc = 4— 8 m/nap k= 10 m/nap k = 4—8 m/nap triász dolomit, Inota fc=10—15 m/nap permkori homokkő, Balatonrendes k = 80 m/nap miocén konglomerát, Sopronkőhida fc=30 m/nap pannon homokkő, konglomerát, Hévíz fc=500 — 800 m/nap triász dolomit p = 0,01 —0,005 triász barlangjáratos mészkő fi = 0,002 Példaként számítsuk ki egy olyan bányavíztelenítő rendszer adatait, amely karsztvízszint alatt H ~y = = 51 m-en termel, tehát a bánya területén ezt a leszívást tartja akkor, ha a bánya víztelenítő rendszeréhez (pl. körkörös kútcsoport) sugara r = 1300 m. A környező karsztkőzetek adatai: k = 50 m/nap, p = 0,05 és p = 0,0002 m3/nap m2. Kérdés, hogy a vízhozam Q és a depressziós sugár hogyan alakul az 51 m-es leszívás elérése után. Számításainkban, mivel H értékhez képest y0 elhanyagolható, H = 51 m-t vesszük fel, azaz y0 — 0. Számítva a különböző szivattyúzási időhöz (í) tartozó R értéket a (18) képletből (fokozatos iterációval), majd ezt a (17) képletbe helyettesítve megkapjuk az összhozamokat. Az R birtokában az adott t időpontban a vízgyűjtő terület is számítható, és így a felhasznált dinamikus vízkészlet is. A számítások eredménye: t szivattyúzási idő, nap 200 365 730 1 035 3 650 7 300 B, m 4 919 6 022 7 680 8 844 12 818 14 836 Q, m3/nap 307 022 266 509 230 019 213 088 178 532 167 807 Csapadékból vízhozam, m3/nap 15 200 23 200 36 400 48 400 100 400 139 000 Láthatóan a bánya körül 20 év múlva sem áll be a is fogyaszt a bánya felszín alatti tározótérből, tehát permanens állapot, még 20 évi szivattyúzási idő után az utánpótlódás nemcsak a csapadékból történik. 1271
