György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VII. Vízellátás
VII — 36 VÍZELLÁTÁS FELSZÍN ALATTI VIZEKRE TELEPÍTETT VÍZMÜVEK KIALAKÍTÁSA Talajvízre telepített vízművek A feltárási adatok birtokában, amikor a vízadó réteg térbeli kiterjedése, fizikai, talajfizikai, kémiai stb. jellemzői ismertek, lehet eldönteni adott vízigény mellett a víztermelő telep kialakítási módját. A telep kialakítása során el kell határozni, milyen elemi vízkitermelő műtárgyakat használunk, milyen csoportosításban és azokból a vízkivétel hogyan történik. Ezeket a réteg jellemzőinek ismeretében tulajdonképpen a hidraulikai méretezés dönti el, a gazdaságosság szem előtt tartásával. Általánosságban főleg ásott vagy süllyesztett kutakat, a nagy átmérőjű csőkutakat és a galériákat szokták alkalmazni. Kutak telepítése inkább vastagabb — a minimális vízszint alatt 6—15 m vastag — vízadó rétegeknél jöhet elsősorban számba, galériák a vékonyabb; 3—4 méteres rétegeknél szerepelnek inkább. A kettő közötti átmenetben szerepet kap a csápos kút is. A vízkitermelő eszközök kiválasztása során szempont az, hogy a maximálisan megengedhető depressziót minden körülmények között meg tudják valósítani. Legegyszerűbb eset egy kút vagy egy galéria alkalmazása. Szokott megoldás kútsor építése, mely hidraulikailag galériaként viselkedik. A víztermelő egységek elhelyezése a vízhozam szempontjából nem közömbös. Célszerű pl. lehetőleg a közeli kis vízfolyásokat is figyelembe venni, azokhoz közel kerülni. Topográfiailag helyes a völgyekbe települni. Figyelembe kell venni viszont a telepítésnél, hogy a vízmű termelő egységeit felszíni vízfolyás el ne önthesse. A külvizeket, a csapadék- és belvizeket övárkokkal távol kell tartani. A talaj vizes vízműveknél a vizek kémiai és bakteriológiai tisztaságának megőrzése a legnehezebb. Kémiai szempontból leginkább előforduló veszély ma az ammónia, nitrit, nitrát láncolat, különösen mezőgazdaságilag művelt területen, ahol nagyfokú a műtrágyázás. Itt már 50—70 mg/1 nitrát tartalom általános. Ezért a talajvíztermelő telepeket lehetőleg úgy kell elhelyezni, hogy vízgyűjtőjükön minél több erdő, vagy kevésbé intenzíven művelt terület legyen. (Az ivóvíz minőségi előírásait az MSZ 448 tartalmazza.) Talajvízműnél tehát különösen fontos az egészségügyi és a hidrogeológiai védőövezet kialakítása. Az egészségügyi védőövezet a vizek elszennyeződésének megakadályozására szükséges. Erre vonatkozólag a V. É. VIII. éfv. 8. számában megjelent 1111961. EüM—OVF sz. együttes utasítás jelenleg Magyarországon külső és belső védőövezeteket ír elő. A belső védőövezet a víztermelő létesítmények körül nem védett vízadóknál, tehát talajvíznél 50 m- ig terjed. A belső védőövezetet körül kell keríteni. VII-42. ábra. Talajvízre telepített vízmű kútfejkiképzése VII-43. ábra. Egy kútból táplálkozó talajvizes vízmű általános elrendezése 1272
