György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VI. Mezőgazdasági vízgazdálkodás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VI —195 VI-1G9. ábra. A torasz kiképzésének lehetőségei 1 rézsűs terasz; 2 25% felett; 3 támfalas terasz O' CS4 O' VI-170. ábra. Gyepes vízelvezető kialakítása kai méretezésre a Vízrendezés árvízi elöntésnek ki nem tett helyen c. alfejezetrészben mondottak az irányadók. Különös gonddal kell megfontolni az árok burkolását, mert helytelen elgondolás új vízmosást eredményezhet. A tervhez a sáncokról és teraszokról helyszín- rajzi elrendezést és mintakeresztszelvényt, az övárokról, gyepes vízelvezetőről és vízlevezető árokról helyszínrajzi elrendezést, hossz- és mintakeresztszelvényt célszerű adni. A lejtők vízrendezési tervéből csak az a rész kerül vízjogi engedélyezésre, amelyik valamilyen más érdekeket is érint (út, vasút, befogadó stb.). A leggyakrabban az övárok és a vízlevezető árok terve az, amelyet engedélyezésre be kell nyújtani. Építéskor a befogadótól kiindulva, először a vízelvezető árkokat és gyepes vízlevezetőket kell megépíteni. A további vízvezető művek kiépítésére csak azután kerülhet sor, ha az alkalmazott biztosítás (gyeptakaró, kő stb.) már elég védelmet nyújt a lerohanó vizek kártételei ellen. A sánc és a gyepes vízelvezető építésére a dózer alkalmas, míg az árokszelvény kis kotróval alakítható ki. A vízrendezés hatékonyságának ez esetben is lényeges feltétele a rendszeres fenntartás, amely az esetleges rongálódások helyreállítását, feliszapoló- dások eltávolítását, a rézsűvédelem ápolását, fenntartását stb. jelenti. A lejtőre hullott csapadék ismertetett levezetéséhez korszerűbb, illetve az azt célszerűen kiegészítő — a talaj vízgazdálkodása szempontjából előnyös — megoldás a talaj víztározó képességének kihasználása, fokozása. A lejtők víztározó képességének megnövelése nem kizárólag műszaki beavatkozás, bár következményei műszaki jellegűek és végrehajtása üzemszerű munkát kíván. Azokon a lejtőkön, amelyeken a talaj vízbefogadó képessége a magas B szintű talaj miatt csekély, ott altalajtúrással vagy mélylazítással növelhető a vízbefogadó képesség. Ennek eredménye, hogy 40—60 mm-es eső befogadására is alkalmassá válik a fellazított talajréteg. Ebben az esetben úgy kell a talajlazítást elvégezni, hogy a víz vagy elszivároghasson a lejtőn lefelé, vagy eljuthasson a talajvízig. Ha a víz nem tud a talajból eltávozni, akkor részben nem lesz tározótérfogat a következő csapadék befogadására, részben a talaj átnedvesedik, kátyús lesz. Miután mindkét lehetséges eset káros, ezt el kell kerülni. Ennek egyik kézenfekvő lehetősége, ha a fellazított talajrétegbe kerülő felesleges vizet a lazított talaj- hasáb alatt elhelyezkedő talaj csövek vezetik el (VI-171. ábra). Annak ellenére, hogy a mélylazítást 2—3 évenként meg kell ismételni, ez a „vízrendezés” előnyös, mert az árvízcsúcsokat csökkenti, a kisvízi készleteket növeli, javítja a talaj vízgazdálkodását és így több termést eredményez. VI-171. ábra. A talaj víztározó képességének növelése lazítással 1 víztározó képességet növelő talajréteg; 2 „A” szint; 3 ,,B” szint; 4 talajlazítás határa; 5 ,,C” szint; 6 szükség esetén megfelelő távolságban elhelyezett talajcsövek 1207
