György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VI. Mezőgazdasági vízgazdálkodás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VI-189 VI-160. ábra. A vízlevezető rendszer elemei 1 szívó; 2 gyűjtő; 3 főgyűjtő — a gyűjtő az a vízvezető elem, amely azon kívül, hogy a környezetéből is kap vizet, elsősorban a szívók által összegyűjtött vizeket vezeti el; — a főgyűjtő több gyűjtő vizét fogja össze. Vízrendezés nyílt árokhálózattal A felszíni vizeket nyílt árokhálózat gyűjti össze és vezeti le, vízvezető eleme egyedül a nyílt árok. Az árokba került víz legnagyobbrészt a felszínről származik, a rézsű felületén keresztül általában csak kevés víz kerül az árokba, így a vízrendezésnek ez a módja csak a felszíni víz okozta károk megszűnését eredményezi. Az árokhálózat tervezése szempontjából két alapvető eset különböztethető meg aszerint, hogy a vízrendezésre kerülő területet árvízi elöntés veszélyezteti-e vagy sem. Azokon a területeken, amelyeken gyakori az árvízi elöntés (pl. völgyfenéki rétterületek), a vízrendezés elsődleges célja, hogy az árvízlevonulás után kintmaradt vizek minél előbb eljuthassanak a befogadóba. Ilyenkor hidrológiai méretezésre nincs szükség. A rendszert az alábbi szempontok szerint úgy kell megtervezni, hogy a kintrekedt vizeket — alacsony befogadó vízállás mellett — egy nap alatt levezesse. Az előmunkálatok során el kell készíteni a 20—50 cm-es szintvonalakat feltüntető rétegvonalas térképet, és a talajrétegződés ismeretéhez néhány 2,0—5,0 m-es feltárás szükséges. A tervezés során a helyszínrajzi vonalvezetés szempontjából törekedni kell arra, hogy több kisebb vízrendszer alakuljon ki: — az egyes árkok és az árvízi sodorvonal valószínű iránya által bezárt szög 60°-nál lehetőleg ne legyen nagyobb; — ha az árok az árvízi sodorvonallal közel párhuzamosan halad, ez a szakasza 1 km-nél lehetőleg ne legyen hosszabb. Az árkok magassági vonalvezetése kövesse a terep mélyvonalait és helyi esését — amennyiben a vízsebesség még megengedhető (VI-56. táblázat). Az árkok mérete a 0,8—1,0 m-es fenékszélességet, 0,8—1,2 m-es mélységet ne haladja meg. VI-56. táblázat Megengedhető középsebesség-értékek a dombvidéki kisvízfolyások méretezésére, mértékadó vízhozam esetén Meder állapot me gnevezése Megengedhető vízsebesség alsó felső határértéke, m/s Földmedrek Görgeteg, Z>át| =» 100 mm 0,3-0,4 2,7-3,9 Durva kavics, 100 =- j =- 75 mm 0,3-0,4 2,4-2,7 Durva kavics, 75>Dát)=-50 mm 0,3-0,4 1,9-2,4 Durva kavics, 50 s- =- 25 mm 0,3-0,4 1,4—1,9 Durva kavics, 25 ^ =- 2 mm 0,3-0,4 0,8-1,4 Durva homok 0,2-0,3 0,6-0,8 Finom homok 0,2-0,3 0,4-0,6 Agyagos homok, homokliszt 0,3 0,7-1,0 Homokos agyag, lösz 0,3 0,9-1,1 Agyag 0,3 1,2-1,8 Iszapos talaj 0,3 0,5-0,6 Biológiai rézsűvédelem Füvesítés — 1,5-1,8 Füvesítés rézsűláb-biztosítással — 1,8-2,2 Gyeptéglázás — 2,1-2,4 Gyeptéglázás rézsűláb-biztosítással — 2,2-2,6 Rőzseterítés rézsűláb-biztosítással — 3,2—3,5 Fűztelepítés rézsűláb-biztosítással2,6-3,0 Burkolatok Előregyártott betonlap burkolat — 4,0-5,0 Helyszínen csömöszölt betonlap búrkólát — 3,5-4,5 Szárazon rakott terméskő — 2,5-3,5 Betonba rakott terméskő — 5,0-6,0 Megjegyzés: A megengedhető sebességek határértékei közül a kisebb érték a homokos-kavics, felső érték az agyagos hordalékos vízre vonatkozik. 76 vízügyi létesítmények kézikönyve 1201
