György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

VI. Mezőgazdasági vízgazdálkodás

VI-190 MEZŐGAZDASÁGI VÍZGAZDÁLKODÁS Törekedni kell minél kisebb számú műtárgy épí­tésére, mert a műtárgyak állékonyságának biztosí­tása árvízkor igen kényes feladat. A szükséges műtárgyak hidraulikai méreteit úgy kell megszabni, hogy az árok vízemésztő képességével összhangban legyen. Az egyes árkok egymáshoz és a befogadóhoz való csatlakozási pontjait különös gonddal kell bizto­sítani. Az árkokból kikerült földet gondosan el kell te­ríteni, mert a depónia keresztgátként működve nagymértékű kimosások okozója lehet. A vízrendszer fenntartása a működőképesség alapfeltétele. Minden egyes árvíz levonulása után helyes a vízrendszert ellenőrizni, és a keletkezett kisebb feliszapolódásokat eltávolítani, a rongálódá­sokat helyreállítani. Enélkül egy-két év alatt a víz­rendszer annyira feltöltődhet, hogy a feladatát már nem tudja ellátni. Fennsíki területeken és ármentesített völgyekben is szükség van felszíni vízrendezésre, mert a terep mikrodomborzata, növénytakarója a víz szabad le­folyását gátolja, ezáltal vízkárok keletkeznek. Az előmunkálatok során a vízkárok okát meg­állapították és a vízügyi beavatkozás az okok meg­szüntetésére irányul. Az adatfeldolgozás eredményeként 20—50 cm-es rétegvonalas térkép álljon rendelkezésre és a talaj­rétegződést legalább néhány 2,0—5,0 m mélységű feltárásból ismerni kell. A tervezés első lépése a hidrológiai számítás el­végzése. Ennek során — ha a vízrendezendő terület nagysága 200 ha-nál kisebb, a levezetendő vízhozamot becsléssel kell megállapítani; — ha 200 ha-nál nagyobb, akkor hidrológiai ta­nulmányt kell készíteni. A hidrológiai számítá­sok előírásait általában az I. fő fejezet tartal­mazza. Az árokhálózat nagyságával szemben külön kö­vetelmény nincs. A vízszintes vonalvezetéskor különbséget kell tenni a szívóárok és gyűjtőárok között. A szívóárok vonalazása alkalmazkodik a mindenkori táblahatárhoz, a gyűjtő és főgyűjtő minden esetben mélyvonalra kerüljön. Az árok­hálózat sűrűségére mértékadó, hogy egy szívóárok lehetőleg két tábla felszíni vizeit vezesse el. A vízrendszer magassági vonalvezetésének terve­zését a víz folyásirányába haladva kell végezni, így a helyi mélyedések könnyebben figyelembe vehetők. Az egyes árkok vízvezető kapacitását a hozzá tartozó vízgyűjtő szerint kell számítani, a Patakszabályozás c. alfejezet szerint. A magas­sági vonalvezetést úgy kell megtervezni, hogy a mé­retezésre mértékadó vízsebesség a megadott értéket ne lépje túl. Az egyes árkokban kialakuló vízszint a terepszinten legyen, és a keresztszelvény mini­mális mérete 0,8 m vízmélység, 0,8 m fenékszélesség és 1:1,5-ös vagy laposabb rézsűhajlású trapéz­szelvény legyen. E hármas feltétel egyidejű kielégí­tése esetén általában optimális megoldás adódik. A keresztszelvény biztosítására általában nincs szükség, mert az árokhálózat csak ritkán kap állan­dó vízterhelést. Az esetleges rézsűbiztosítás elvei a Patakszabályozás c. alfejezetben találhatók. Az árokhálózatban létesítendő műtárgyak olyan méretűek legyenek, hogy az elvezetendő vízhoza­mot (amire az árokhálózat méretezve van) 10% sebességnövekedés vagy 4 cm max. duzzasztás mellett vezessék el. Az alkalmazott műtárgyak átereszek, kis hidak, esetleg vízlépcsők és tor­kolati művek. Ezek kis méretűek, típusterv alapján előre gyártva építhetők, és azokat a II. fő fejezet­ben leírtak szerint kell méretezni. Egyes esetekben ajánlatos megfontolni olyan műtárgyak kialakításának lehetőségét, amelyek időszakos vízvisszatartásra is alkalmasak. Erre elsősorban vízáteresztő altalaj esetében lehet szük­ség, ahol az egyéb okokból eredő mély fenékszint a környező terület kiszáradásához vezet. A vissza­tartást pl. az előfejben kiképzett horony kialakí­tásával, betéttáblákkal is biztosítani lehet. Külön ki kell emelni a torkolati művek helyzetét. Ezeket mindig úgy kell megtervezni, hogy az eset­leges vízlépcső a betorkolló mellékárokban legyen elhelyezve a befogadótól olyan távolságban, hogy annak rézsűjét ne rongálja meg (VI-161. ábra), mert ez jóval olcsóbb megoldás, mint ha a víz­lépcső a befogadó árok rézsűjében lenne. A technológiai tervezés során az árokból ki­kerülő föld elhelyezését külön meg kell vizsgálni, mert a helytelenül kiképzett depónia a felszíni víz árokba jutását megakadályozza, így az árok funk­VI-161. ábra. Mellékárok-betorkollás kialakítása 1 befogadó; 2 terep; 3 mellékárok 1202

Next

/
Thumbnails
Contents