György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VI. Mezőgazdasági vízgazdálkodás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VI —181 A VÍZRENDEZÉS VÉGREHAJTÁSA Az eddig tárgyalt eljárások, módszerek, művek a tervezés, az építés, fenntartás és az üzemelés során valósulnak meg. Tervezés Nagyobb térség (pl. megye) vízrendezése tervezésénél a következő tervfokozatok vannak: 1. koncepcióterv, 2. tanulmányterv és beruházási program, 3. kiviteli terv. A koncepcióterv a határfeltételek ismeretében, az adott célkitűzésnek megfelelő becsült munka-, anyag- és költség-előirányzatot ad. A tanulmányterv a rendszerfolyamatok alapos műszaki és gazdasági elemzésével, variánsok vizsgálata alapján tesz javaslatot a megoldásra. A beruházási •program — a tanulmányterv adatai alapján — indokolja a javasolt megoldást, megjelöli a hitelforrásokat és kapcsolódó beruházásokat, az építés végrehajtására műszaki és pénzügyi ütemezést ad. A kiviteli terv az építő számára szóló egyértelmű utasítás, amely alapján a létesítményt meg kell építeni, önálló belvízrendszerek tervezésekor a 2. és 3. tervfokozat elkészítése szokásos. Az üzemi terv általában egy lépcsőben készül, és egyesítve tartalmazza a tanulmányt és kiviteli tervet. Az egyes tervfokozatok tartalmát, pl. a díjszabásokban előírások szabályozzák, ezektől esetenként kölcsönös megállapodás (beruházó-tervező) alapján el lehet térni. A tervezés két részre bontható: előmunkálatokra és tervezésre. Az előmunkálatok célja a rendelkezésre álló és felkutatható adatok összegyűjtése, rendszerezése és feldolgozása. A tervezés fontos munkafázisa. A rendelkezésre álló adatok alapján lehet ugyanis eldönteni a feldolgozás optimálisan lehetséges módszerét. Az előmunkálatok során végzett adatgyűjtés kiterjed az adott rendszer földrajzi, vízügyi, geológiai, talajtani, vízháztartási és mezőgazdasági adatjellemzőinek megállapítására. Természetesen a vizsgálatok mértéke és mélysége a feladat jelentőségétől, méreteitől függ. A vizsgálatok mélységét — a feladattól függően —- általában tervező és beruházó közösen határozzák meg. Az e fejezetben ismertetett eljárások nem jelentenek előírást. A fizikai folyamatok pontosabb megismerése és leírása érdekében — kellő számú adat esetén — célszerűen egészítendők ki az e fejezetben nem tárgyalt, de a gyakorlatban sűrűn alkalmazott valószínűségszámítási és matematikai-statisztikai eljárásokkal. A változók és variánsok nagy száma miatt törekedni kell a számítógépi módszerek kifejlesztésére a részfeladatokat illetően is. Kivitek tervek (beruházási programok) készítésekor azonban feladatként jelentkezik a geodéziai felmérés és talajmechanikai feltárás. Rendszerek tervezésekor a geodéziai felmérés vonalas. A meglevő vagy tervezett csatorna nyomvonala mellett alapvonal vezetendő. Az alapvonal általában grafikusan fektetett sokszögvonal. A töréspontokat betonoszlopokkal (kövekkel), aláren- deltebb esetben cövekekkel jelölik meg. A sokszögpontok távolsága 50—200 m. Erre az alapvonalra mérik be a meglevő csatorna tengelyvonalát, vagy esetleg valamelyik partéiét (partéleit) és mindazokat a tereptárgyakat, amelyek az építési munkát befolyásolják (épületek, utak, vasutak, távvezetékek stb.). A mérést általában derékszögű koordinátaméréssel szokás végrehajtani. Bizonyos esetekben a poláris mérés is célravezető. A vízszintes mérés eredményét általában 1:2000 méretarányú helyszínrajzon dolgozzák fel. A csatorna szelvényezését — a befogadó csatorna vagy a töltés tengely- vonalától kezdődően — a tervezett tengely mérése alapján szokás elkészíteni. Üzemi tervezés esetén (különösen drénezendő területeken) a tervezés alapja a 10—20 cm-es rétegvonalas térkép. Ha nem áll rendelkezésre, a területet 20 m-es négyzethálózattal szokták felvenni. A keresztszelvények felvétele a domborzattól függően, de legalább 50 m-enként történik. A főművi és üzemközi hálózatot ki kell sajátítani. A kisajátítás sávszélessége — a mű jelentőségétől függően — változó. Talajmechanikai feltárás. A talajmechanikai jellemzők a kiviteli tervek készítésének alapadatai. A talaj feltárást általában a tervezett műtárgyak helyén végzik, a csatornaszakaszok mentén csak akkor, ha alapos gyanú merül fel valamilyen kedvezőtlen befolyásoló körülményre (pl. folyós homok jelenlétére). A fúrások száma és mélysége a műtárgyak méreteitől, jelentőségétől függ. A talajfizikai jellem1193
