György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VI. Mezőgazdasági vízgazdálkodás
V! —182 MEZŐGAZDASÁGI VÍZGAZDÁLKODÁS zők és talajvízhelyzet alapján alakíthatók ki a szelvények, választható meg az alapozás és az építés közbeni víztelenítés módja, a talajvíz esetleges agresszivitása következtében teendő intézkedések stb. Hidraulikai méretezés A hidraulikai méretezést felszíni és felszín alatti (drénhálózat) csoportosításban ismertetjük. Felszíni hálózat. A hidrológiai megfontolásokból vagy gazdaságossági alapon meghatározott mértékadó fajlagos vízszállításérték (qm) — az előmunkálatokból — rendszerint függvény formájában ismert. Ekkor az egyes szelvényeken átvezetendő vízhozam (Q) a Q = Fqm összefüggésből számítható. A mértékadó vízszintek ismeretében a szelvényméreteket a Strickler—Manning-féle sebességformula v = kI1,2R213 alapján szokás meghatározni, ahol k a mederérdes- ségi tényező; I a mértékadó vízszintesés; R pedig a hidraulikus sugár. A feladat közelítéssel oldható meg, de a használatos táblázatok (pl. Schewior— Press), nomogramok a művelet elvégzését kényelmessé teszik. A mederérdességi tényező értéke a meder anyagától, állapotától, benőttségétől és a szállított vízhozamtól függően belvízcsatornákon általában 20—60 között változik (1. az I. főfejezetet). A rendszerfolyamatok és gazdaságos létesítés szempontjából legfontosabb hidraulikai kérdés a mértékadó vízszint megtervezése. A vízszint elsősorban a rendszer adottságai (domborzat, talaj, drénezés stb.) szabják meg. Az üzemi csatornák vízszintje a hozzájuk tartozó vízgyűjtő legmélyebb térszintje alatt 20—30 cm mélységben helyezkedjék el, és ebből a magasabb rendű csatornák vízszintje az adottságoknak megfelelő, vagy minimális eséssel vezetve kiadódik. Az eredményt ellenőrizve — és minimális földmunkára törekedve — mind a vízszintes elrendezés módosításával, mind a vízszint esetleges emelésével vagy süllyesztésével, esésnövelések beiktatásával kapott variánsokból választható ki az optimálishoz közel álló megoldás. A vízszinteket természetesen úgy kell megállapítani, hogy az előálló sebességek a meder anyagát ne bontsák meg, illetve káros feliszapolódást ne okozzanak. Felszín alatti (drén-) hálózat. A fajlagos víz- szállítás értéke az előmunkálatokból ismert, a vízhozam a felszíni hálózatéhoz hasonló módon számítható. A hidraulikai méretezés tehát — a korábban közölt eséshatárok figyelembevételével — célszerűen nomogramok segítségével hajtható végre. A szívócsövek távolságát a VI-54. táblázatban adjuk a talajnem és a szívócsövek felszín alatti mélységének függvényében. A táblázatban megadott távolságot réteken az az 1. és 2. sorszámú talaj esetén 20—30%-kal, a 3—5 talajnem esetén 30—40%-kal, a 6. és 7. talajnemnél 40—90%-kal; legelőkön a fenti sorrendben 10%, 10—20%, 20—50%-kal kell növelni. Ha a talaj mésztartalma a 20%-ot meghaladja, akkor az 1—4 talajoknál még 10%-kal, az 5. talajoknál 10—15%-kai legyen nagyobb a távolság. Viszont a táblázatban megadott adatokat hosszirányú. szívócsöveknél 10%-kal, nagy vastartalmú talajoknál 5—20%-kal kell csökkentem. CsökkenVI-54. táblázat Sorszám Talajnem Iszapolható rész (d < 0,02 mm) súlyszázaléka Szívócsövek távolsága, m, ha a cső felszín alatti mélysége Megnevezés 0,80 1,00 1,20 1,30 1,40 í. Kötött agyag 75 6,20 6,60 7,00 7,25 7,45 7,90 8,55 9,10 9,40 9,70 2. Közönséges agyag 60-75 9,10 10,00 10,75 11,10 11,55 3. Kötött vályog 50-60 10,20 11,25 12,25 12,75 13,25 4. Vályog 40-50 11,70 13,10 14,50 15,10 15,95 5. Homokos vályog 25-40 14,45 16,00 19,30 20,55 21,90 6. Vályogos homok 10-25 18,00 22,00 26,00 28,00 30,00 7. Homok 0-10 20,80 24,50 — — — 1194
