György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VI. Mezőgazdasági vízgazdálkodás
VI —178 MEZŐGAZDASÁGI VÍZGAZDÁLKODÁS 3. A hálózat a táblahatárokon és az utakkal párhuzamosan az 1. pontban foglalt alapelv figyelembevételével egyenesen vezetendő, hogy a nagyüzemi gépesítést ne zavarja. 4. Az utak mentén telepített hálózat földanyagát az üzemi úthálózat építésére célszerű felhasználni. 5. A területet is mentesítő árkot a minimálszel- vénynél kisebb szelvénnyel nem szabad megépíteni (beágyazás: 0,8 m, fenékszélesség: 0,5 m, rézsűhajlás: 1:1,5). 6. A csak az utat víztelenítő árkok a minimál- szelvénynél kisebb szelvénnyel is létesíthetők. 7. Ha a tábla menti nyílt csatorna drénvizet is szállít, beágyazását a telepített drénhálózat szabja meg. 8. Az utakról a bejárást minden táblára biztosítani kell. A telepítendő műtárgyak számát fenti igény figyelembevételével a minimálisra kell csökkenteni. 9. A műtárgyak nyílásmérete fenntartási okokból 60 cm-nél kisebb nem lehet. A táblásítás, út- és árokhálózat telepítésének szempontjai sokszor ellentmondóak. A megoldás optimumkeresési feladatot jelent. Táblán belüli felszíni vízrendezési elemek. A kisüzemi gazdálkodás parcella méretű vízvezető elemei (barázdák, mezsgyék) a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés után elvesztették vízvezető szerepüket. A nagyüzemi táblák szélein létesíthető művek — elsősorban domborzati okok következtében — a táblák optimális vízgazdálkodási feltételeit az esetek többségében nem biztosíthatják. Ilyenkor táblán belüli beavatkozásra kerül sor. Ilyenek a táblán belüli állandó és ideiglenes árkok, valamint egyéb vízvezető elemek, a tereprendezés, a sáncolás, a skatulyázás, a sankolás és a legelők övgáto- lása. Állandó és ideiglenes árkok, egyéb vízvezető elemek. Az állandó jellegű árkok létesítését az ismert okok folytán kerülni kell. Kivételesen viszonylag nagy táblákon létesíthetők, ha a gépi művelést káros mértékben nem akadályozzák. A tábla belsejében pangó vizek ideiglenes csatornákkal is levezethetők. Az ideiglenes csatornák helyét az üzemi tervben meg kell határozni. Külön kategóriák az átművelhető (rézsűhajlás 1:8), sekély beágyazású (mélység 40 cm) vízvezető elemek, amelyek célszerűen a táblán belüli erek összekötésével állíthatók elő. Tereprendezés. A felületi öntözés (VI-1. fejezet) gyakorlatában elterjedt, viszonylag nagy volumenű tereprendezési munkák a vízrendezési feladatok során általában nem fogadhatók el. Műterep előállítása — síkvidéki domborzati viszonyaink mellett — csak vízrendezési okokból általában nem gazdaságos. Kisebb volumenű és nagy hatékonyságú tereprendezési munkák — esetenkénti vizsgálat alapján — előfordulnak. Bakhátas művelés. A vízjárta, vizenyős talajok talaj műveléssel előállított felszíni formája a bakhát. A rendszeres egyirányú szétszántás—összeszán- tás hatására kialakuló kis terephullámok, a bakhátak javítják a termőréteg vízgazdálkodási viszonyait. A sankolás a természetes vízfolyások hordalékának hasznosítása. Sankolással vastagítják a művelésre alkalmatlan kavicsos vagy sekély termőrétegű talajokon a termőréteget. A vízfolyások hordalékát, iszapját a sankolandó területeken le kell ülepíteni. A módszert, hazai vízrendezési munkákat tekintve — a sűrű beépítettség miatt — csak kis területeken, korlátozottan alkalmazzák. Alkalmazási területe főleg a dombvidék (VI-5. fejezet). Sáncolás. Jobb vízgazdálkodású talajok és nagyobb esésű térszín esetén alkalmazott, korszerű felszíni vízvisszatartó eljárás. A sánc tulajdonképpen egy 6—8 m széles földhullám, amely egy földgátból és egy széles árokból áll. A teljes hullámmagasság 40 cm, az alkalmazott rézsűhajlás lapos, hogy a gépi művelést ne zavarja. (Részletesebben 1. a VI-5. fejezetben.) t Skatulyázás. A vízvisszatartás ősi formája a szikes legelőkön. A skatulyázáskor létesített földtöltések 10—20 cm vastag vízréteg visszatartására alkalmasak. A kis földtöltések méreteit és helyét a domborzati viszonyok szabják meg. A skatulyák vízelvezetési lehetőségéről gondoskodni kell. Az üzemi vízrendezés felszín alatti elemei Megkülönböztetünk a mezőgazdasági üzem által közel rendszeres időközönként végrehajtandó feladatokat (mélyművelés, mélylazítás, vakonddrénezés) és műszaki feladatokat (drénezés). A drénezés és az ezt kiegészítő mezőgazdasági beavatkozás jelentősége, hogy a talaj termőképességét az elsőrendű vízháztartási hatáson kívül a hő- és légháztartási viszonyok átalakításával is javíthatja oly módon, hogy egyben a talajfejlődési folyamatokat kedvezően befolyásolja. Mélyművelés, mélylazítás, vakonddrénezés. A mély- művelés, mélylazítás mechanikai beavatkozásával a felső, 50—60 cm-es talajréteg hézagterét — így tározóterét — növelik. Sík területen különösen eredményes ez a beavatkozás, ha az altalaj vízáteresztő képessége jó, 1190
