György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VI. Mezőgazdasági vízgazdálkodás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VI-179 és a vékony, rossz vízgazdálkodású felső réteg teljesen áttörhető. A mélylazítás sortávolsága általában 70 cm. A mélylazítást száraz talajban, nyáron, kora ősszel célszerű végrehajtani. A mélylazítás élettartama w a talajtól függően 2—4 év. A talajcsövezés — önállóan is létesíthető — jellegzetes típusa a vakonddrén. A talajcső kihúzása a vakondekével történik, és az így kialakított vakonddrén a kialakítás után vízvezető képességét a talajtól függően 1—15 évig megtartja. A vakonddrén terep alatti mélysége 60—70 cm. Sortávolságuk a rossz vízgazdálkodású kötött talajokban 1,5—5,0 m között változik. A vízmozgás biztosítására a vakonddrénnek 3%0 körüli esést kell adni, ami sík területen a vakonddrón-szívók hosz- szát 60—80 m-re korlátozza. A drénezés műszaki elemei és funkciói. A felszín alatti szűrőrétegbe telepített, általában égetett agyag vagy műanyag csövekből álló drénhálózat szívó- és gyűjtőcsövekből áll. A műanyag csövek merevek vagy flexibilisek. Az általában 5 cm átmérőjű szívók egymástól való távolsága 5—30 m között, felszín alatti mélysége 0,8—1,2 m között változik. A csövek a fagyhatár alá helyezendők. A szívócsövek esése kötött talajon célszerűen 1,5%0, homoktalajon 4—5%0. r A gyűjtők hidraulikai feltételekből számítható ' nyílásmérete általában nem haladja meg a 20 cm-t. Egymástól való távolságuk sík vidéken 150—200 m, terep alatti mélységük 1,0—1,6 m. Az ennél mélyebb elhelyezés nem általános, és speciális mély- drénezési feladatot jelent. A gyűjtőcsövek esését 2%o körül kell megállapítani. A szívócső csatlakozását a gyűjtőcsőhöz a VI-155. ábra; a gyűjtőcsöveket összefogó rejtett aknát a VI-156. ábra; a fő cső torkolati kialakítását pedig a VI-157. ábra szemlélteti. A méretek a körülményektől függően változhatnak. A fő cső kitorkollá- sának magasságát a befogadó vízszintjéhez képest a talajviszonyok és a befogadó vízállástartósságának kölcsönösen egymásra ható szempontjai határozzák meg. Bizonyos esetekben — ha az előálló visszaVI-155. ábra. Szívócső csatlakozása a gyűjtőcsőhöz VI-156. ábra. Gyűjtőcsöveket befogadó rejtett akna VI-157. ábra. Gyűjtőcső torkolati kiképzése duzzasztás időtartama az adott talajban nem engedhető meg — a mértékadó vízszint feletti ki- torkollást elő kell írni. Az alkalmazott szűrő lehet homokos kavics, növényi anyag, műanyag, kémiailag javított visszatöltés stb. A szűrők funkciója kettős: egyrészt nagyobb átvezetőképességük folytán a hálózat jobb vízellátását és így a jobb vízelvezetést biztosítják, másrészt megakadályozzák a csövek eltö- mődését. A talajból származó víz az illesztési hézagokon, műanyag csövekben a réseken keresztül jut a szívókba, ahonnan a gyűjtők a befogadóba vezetik. A drénezés elvi szempontjai. A gyakorlatban a drénezés elemeinek elrendezésére (szívók távolsága, mélysége) számos eljárást fejlesztettek ki. Ezek a következő három csoportba sorolhatók: 1. tapasztalati összefüggések táblázatos megadása egy vagy több jellemző paraméter függvényében, 1191
