György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VI. Mezőgazdasági vízgazdálkodás
VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE VI-175 lioz) nemcsak hidraulikai, hanem a költségek szempontjából is célszerűbb hidat építeni. A belvízcsatornákon épített kis vasbeton hidak (2—10 m szabad nyílás) ugyancsak tipizált műtárgyak. A szerkezeti elemek egy része előregyártott, a többi helyszíni betonozású. A műtárgyak telepítése hidraulikai és szerkezeti szempontból is, derékszögű keresztezéssel a legelőnyösebb. Ferde keresztezésekhez, nagyobb csatornákhoz és jelentősebb utakhoz ferde kiképzésű műtárgyakat kell építeni. Alárendelt, forgalom nélküli utak (pl. legelőn vezetett dülőút) és kis csatornák ferde keresztezésénél fordul elő, hogy a derékszögű keresztezés érdekében mind az út, mind a csatorna tengelyvonalát módosítják. A módosítást lehetőleg kerülni kell. Az átereszek küszöbe és a csatorna fenékszintje általában azonos, de a küszöb 10—30 cm-rel mélyebbre is helyezhető. Ekkor a mélyebb fenékszintet az eredeti fenékvonalhoz 10—50 m-es átmeneti szakasszal kell csatlakoztatni. E műtárgyak belépőszelvénye előtti és kilépőszelvénye utáni csatornaszakaszt 3—8 m hosszon burkolni szokás. Ha kimosási veszély nincs (középsebesség, talaj), a burkolat felesleges. Hidaknál a mértékadó vízszint és szerkezeti alsó él között 0,5—1,0 m-es magassági biztonságot szo- T kás hagyni, ha egyéb érdekek (pl. hajózás) ezt a biztonsági értéket nem növelik. Keresztező műtárgyak Belvízi és öntözőcsatornák keresztezésénél a belvíz- csatorna vizét bújtatóval viszik át az öntözőcsatorna alatt, vagy az öntöző csatorna vizét csatornahíddal vezetik át a belvízcsatorna felett (1. még a VI-1. fejezetet). A bújtatók (VI-39. ábra) csaknem mindig víz alatt vannak, ezért az ellenőrzés, karbantartás lehetőségének biztosítására a bújtató két végén kialakított aknákon legalább ideiglenes, betétpallós vagy gerendás elzárásról gondoskodni kell. E műtárgyak — az átereszekhez hasonlóan — kis méreteken tipizáltak, a nagyobb szelvények egyedi tervezést igényelnek. A bújtatók a mélyebb elhelyezés következtében az esetek többségében a talajvízszint alá kerülnek. Az építést ugyanakkor általában az öntözési üzem fenntartása mellett kell végrehajtani. A létesítés optimális variánsának kiválasztása fokozott körültekintést igényel. Az általában előregyártott, újabban héjelemekből is készülő csatornahidak leggyakrabban öntözőműtárgyak. Részletesebb leírásuk az öntözési fejezetben található. Belvízi szempontból a hidakhoz hasonlóan a 0,5—1,0 m szabad nyílásmagasságot a belvízcsatorna mértékadó vízszintje felett kell tartani. Szabályozó műtárgyak Ide soroljuk a hordalékmozgás egyensúlyát szabályozó fenéklépcsőket, bukókat, surrantókat és a vízhozamot, a rendszer összegyülekezési és tározási folyamatait szabályozó, esetleg vízszinttartás céljából létesített tiltókat, zsilipeket. Ide sorolhatók az üzemszerű tározók speciálisabban kiképzett ki- és beeresztőzsilipei, amelyeknek a víz és uszadék előírt átengedésén, valamint a vízszinttartáson kívül, szélsőségesebb vízháztartási helyzetekben is biztonságosan kell üzemelniük (túlfolyó, vészkiömlő stb.). Síkvidéki rendszerekben fenéklépcsők, bukók létesítése csak laza talajon és nagy esések mellett indokolt. Ilyenek pl. a Nyírségi belvízrendszer főcsatornái, amelyeknek nagy esésű (1%0 körüli) felső szakaszáról elragadott hordalék — jelentős többletfenntartási költséget okozva — a főcsatornák kis esésű torkolati szakaszán és a befogadóban rakódik le. Ilyen esetekben a létesítendő fenéklépcsők távolságát és magasságát a tervezett esés szabja meg, amely mellett az adott körülmények között kialakuló vízsebességek káros lemaradást és felisza- polódást nem okoznak. A síkvidéken telepített bukók magassága (bukóéi—alvízoldali fenékszint) 0,4—1,50 m között változik. A szivárgási úthossz növelése és a megkerülési veszély csökkentése érdekében a műtárgyakat a talajba a fenékszint alatt szádpallókkal, az oldalrézsűk mentén szárnyfalakkal kell bekötni. A Nyírségi rendszerben telepített bukók szárnyfalait pl. az oldalrézsűkbe mindkét oldalon 4 m mélyen kötötték be. A talaj futóhomok, a bukómagasság 1,20 m, a vízhozam 0,2—4,0 m3/s között változott. Az elő- és utófeneket a hidrológiai viszonyok, hidraulikai terhelések mérlegelése alapján kell kialakítani. Gyakorlatilag az elő- és utófenekek hosz- sza 2—20 m között változik. A csatornákon telepített zsilipek (a torkolati műtárgyakhoz hasonlóan) nyíltak és zártak lehetnek. Az ideiglenes elzárás általában faanyagú betétpalló, a végleges elzárás rendszerint acéltábla, csavarorsós vagy létrás felhúzószerkezettel, kézi vagy gépi mozgatással. A zsilipek az átereszeknél ismertetett méretek mellett az aknákkal és felhúzószerkezettel együtt legtöbbször típusműtárgyak. A műtárgyak hosszát az adottságoknak megfelelő nyc másmagasság és talajfizikai jellemzők ismeretében kell meg75» 1187
