György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)
VI. Mezőgazdasági vízgazdálkodás
VI-176 MEZŐGAZDASÁGI VÍZGAZDÁLKODÁS állapítani. Az elő- és utófenék, valamint a csatlakozó szakasz kialakítását befolyásolja a rendszerfolyamatok által megszabott nyitási méret (nem teljes nyitás esete) és a nyitás, zárás sebessége különböző hidraulikai feltételek mellett. A telepítendő zsilipek helyét, számát a rendszer funkcionális igényei (vízszinttartás, tározás) határozzák meg. Különleges műtárgyak Ide soroljuk a több funkciót egyidejűleg ellátó műtárgyakat (pl. bukós, tiltós csőáteresz). Az összevonás költségcsökkentéssel járhat, de erről a lehetőségek és igények együttes vizsgálata alapján lehet dönteni. Itt említjük meg — a hosszú ideig megnyugtatóan nem megoldott — fenék- és rézsűbiztosító elemeket. Ezek az egyszerű burkolatoktól elvileg is különböznek. A folyós homokokban telepíthető biztosításoknak széles körét fejlesztették ki. Ilyenek pl. a víz alatti túlkotrásra terített 30—80 cm vastag homokos kavicsréteg, a Gavallér-féle rézsű- és fenékbiztosító elem, a sejtidom burkolat stb. Segédberendezések Ide soroljuk a csatomaőr-telepeket, a belvízvédelmi raktárakat, szertárakat, a belvízvédelmi anyagokat, eszközöket, a hidrológiai, hidraulikai, meteorológiai, talajtani stb. jellemzők fizikai paramétereit mérő és regisztráló berendezéseket, a hírközlő- és jelzőhálózat berendezéseit stb. ÜZEMI MÜVEK A síkvidéki vízrendezési tevékenység az általános meliorációs tevékenység része. A meliorációs tevékenység — a mezőgazdasági termelés biztonságának fokozásán túlmenően — a talajok termőképességének növelésére irányul. Ennek megfelelően a meliorációs tevékenységi körbe sorolják: a talajjavítás, a talajvédelem, a vízrendezés, a rét- és legelőfelúj ítás—telepítés, a kemizálás és talaj erő-utánpótlással összefüggő tevékenységet. Ezek a tevékenységek változó és adott feltételek esetén sem függetlenek egymástól. De az adott feltételekre üzemi szempontból optimálisan megállapított vízrendezési tevékenység gazdaságossága a rendszerfolyamatok általánosabb ismerete alapján értékelhető. Az üzemi vízrendezés műveit illetően csak azokra a kérdésekre térünk ki, amelyeknél a főművektől eltérő vagy új szempontok érvényesülnek. A megkívánt harmonikus rendszerfolyamatok (főművi és üzemi együtt) következtében a periférián elhelyezkedő üzemi művek időben koncentráltabb terhelést kapnak. Fajlagos terhelésük és kiépítésük tehát nagyobb a főművi fajlagos terheléseknél. Ez a fajlagos vízszállítási függvényből is következik. Mindazonáltal az alkalmazott felszíni vízelvezető hálózat a hozzá tartozó műtárgyakkal együtt — a kisebb vízgyűjtők miatt — méreteit tekintve kisebb. Táblásítás A mezőgazdasági üzem mesterséges vagy természetes határokkal meghatározott állandó területrésze, amelyet a termesztés során egységes kezelésben részesítenek,, egyben a legkisebb vízgazdálkodási egység: a tábla. A táblahatárok megtervezését, új táblák kialakítását táblásításnak nevezzük. A tábla alakja lehetőleg — a gépi művelés érdekében — szabályos paralelogramma. A táblákat úgy kell kialakítani, hogy a termeléstechnikai, üzemszervezési megfontolások alapján a korszerű agrotechnika, növényvédelem, talajerő-gazdálkodás, vízgazdálkodás a meglevő természeti adottságok (talaj, domborzat stb.) mellett optimálisan érvényesüljön. A táblásítás vízrendezési szempontból a kialakí- ^ tott táblák talajának anyagi és domborzati homogenitására törekedjék, mert ez teremti meg a vízrendezés számára a további feltételeket. Az üzemi vízrendezés felszíni művei Út- és árokhálózat, műtárgyak. Az úthálózatot általában a kialakított táblák mellett vezetik. A felszíni csatornahálózat célszerűen az utak mellé telepítendő, így a területi vízelvezetés és az utak víztelenítése együtt megoldható. A csatornákból kitermelt földből az úthálózat gazdaságosan létesíthető. A jól karbantartott úthálózat a nagyüzemi mezőgazdaság elsőrendű érdeke. A táblákat közrefogó nyílt vízelvezető hálózat vonalvezetésének és a műtárgyak telepítésének szempontjai részben megegyeznek a főművi hálózatéval. Az általános követelmények a következők (VI-154. ábra): 1. A csatornákat célszerűen a mélyfekvésű területeken keresztül kell vezetni. 2. A víz útja a területről a befogadóig (mellékcsatornáig) a lehető legrövidebb legyen. 1188
