György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

VI. Mezőgazdasági vízgazdálkodás

VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE

VI-167

A rendszerek vízmentesítése céljából elsőrendű szempont, hogy a befogadó a vízgyűjtő összes víz- mennyisége befogadására — szélsőséges vízháztartási helyzetekben is — alkalmas legyen. Nem tekinthető tehát a vízelvezetés megoldottnak akkor, ha pl. a befogadóként kijelölt tározó vagy öntözőcsatorna befogadóképessége a levezetett vízmennyiségnél, illetve vízhozamnál kisebb.

A befogadók közötti — a belvízrendszer szempontjából — alapvető különbség az egyes befogadótípusok vízállás-idősorában van, így a folyók vízállás-ingadozása a mértékadó belvízszinthez képest

6—7 m is lehet, egyéb befogadóknál ez lényegesen kisebb, illetve a gyakorlati esetek többségében állandó külső vízállással lehet számolni.

Fő- és mellékcsatornák

Vonalvezetés. A csatornahálózat helyszínraj zi_ elrendezését, vonalvezetését a domborzat határozza meg. A csatornahálózat a rendszer legmélyebb fekvésű területein halad át úgy, hogy a belvizek — lehetőség szerint — a legrövidebb úton jussanak el a befogadóba. Az egyes szakaszok a csatorna méreteitől

VI-151. ábra. Belvízrendszer helyszínrajza (Mirhógyolcs)

1 Kiskörei vízlépcső; 2 Tisza; 3 szivattyútelep, 2,5 m8/s; 4 szivattyútelep, 0,0 m3/s; 5 Mirhó-fcs.; 6 Tiszabura; 7 Mirhó fcs.; S Szivattyúállás, 1,5 m3/s; 9 szivattyútelep, 2,5 m3/s; 10 Kákásér; 11 Tiszagyenda; 12 Holt Tisza; 13 Abádszalók; 14 jelmagyarázat; 15 belvízi főcsatorna; 16 meglevő árvédelmi töltés szelvényszámmal; 17 műút; 18 földút; 19 vasút; 20 vízgyűjtő terület határa;

21 tervezett műtárgy; 22 átépítendő műtárgy; 23 meglevő műtárgy

1179