György István (szerk.): Vízügyi létesítmények kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974)

I. Alapok

VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE

1-101

vízszinváltozások és a mozgó víz mechanikai hatása miatt a vízépítésben különösen fontos.

Az építés típusától függően elsősorban az élő építőanyag megválasztása és telepítése, tehát a növényi elemek a fontosabbak, míg az alkalmazási tartomány afelől dönt, hogy alkalmazhatók-e egyáltalán élő építőanyagok, milyen speciális eljárással és mely határok között.

Az építés jellegét illetően két nagy csoportot különböztethetünk meg:

— burkolatépítési munkákat, amelyek a talaj- felszín felső — 30 cm vastagságú — rétegének a rögzítését célozzák, ill. az ún.

— stabil építési munkákat, amelyeknél 30 cm-nél mélyebb rétegben kell alkalmazásukkal a szükséges műszaki hatást elérni.

Burkolatépítéseknél a földműfelület gyors megkötése és védelme a főcél. E téren a növényi építőanyagok alkalmazása egyre jobban terjed, elsősorban az újabb vegyianyagoknak és már a gyakorlatban is széles körben alkalmazott, termelékeny gépi technológiáknak a hatására.

Ezek hiánya miatt viszont stagnál, esetenként visszafejlődik, az élő anyagok alkalmazása a stabil építési munkáknál.

Az alkalmazási tartományok szempontjából a vízépítésben legfontosabbak az alábbiak:

1. Víz alatti földrézsűfelületek.

2. Rézsűfelületek KV és LNV szintje között.

3. Rézsűfelületek a LNV szintje fölött.

4. Belső vízmozgással jellemezhető területek (szivárgási helyek, források stb.).

Az alkalmazási tartomány kritikus jellemzőinek megállapítására folytatott vizsgálatok pedig azt mutatják, hogy a KV feletti rézsűtartományokra vonatkozóan legfontosabb termőhelyi tényezők:

— a talaj szellőzöttsége,

— a megvilágítási viszonyok,

— a víz sebessége,

— a hullámzás ereje,

— a telepítés ideje alatt, ill. a kezdeti fejlődés idején várható igénybevétel formája, ereje, tartóssága.

E jellemzőknek megfelelően alakul ki természetes úton az ún. parti vegetáció is. Indokolt tehát a növények tudatos vízépítési alkalmazásakor is a parti vegetáció példáját alapul venni.

A vízborítás magasságának és tartósságának, valamint a vegetációs zonációk kialakulásának ösz- szefüggéseit az 1-188. ábra szemlélteti:

Viza//ás - tar fássági Parti regetác/os

görbe profit

1-188. ábra. A vízborítás magasságának, tartósságának és a parti növónysávok elhelyeződésónek összefüggése (Bittmann)

A NÄD

Természetes és mesterséges állóvizek part- és töltés védelmének, folyóvizek középső és alsó szakaszai partvédelmének több szempontból kedvező eszköze a nád, illetve a nádas társulások növényzete.

Alak- és élettani jellemzők. A több mint 3500 tagot

számláló pázsitfüvek családjába tartozó nád növényrendszertani megjelölése: „Phragmites communis Trim” Az egész világon elterjedt, az alföldektől a magas hegységekig. Előnyomulásának eddig észlelt legnagyobb magassága 1900 m.

A nád teste gyökerekből és hajtásokból áll.

117