Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

I. A csatornamű (A csatornahálózat)

A szivattyúház vízvoital- ábrája Martin Ottó 1884. évi terve szerint

A Dana-parti főgyűjtőcsatornába épített vészkiömlő

hoz, hogy a programot bővítsék ki a magasan fekvő főgyűjtő építésére is.

Időközben véglegesen eldöntötték, hogy a soroksári Duna-ágat a Csepel-sziget északi csúcsánál fogják lezárni. A Soroksári úton tervezett — egyúttal a turbinatelep alvízcsatornájául is szolgáló — fővészki- ömlő megépítése tehát időszerűtlenné vált. A módosítás szerint az új fővészkiömlő a szivattyútelep közvetlen közelében tervezett északi kikötőmedencébe torkollhatott, kivitelezésére azonban csak a Duna-ág északi lezárása után kerülhetett sor. Meg kellett oldani a közös főgyűjtőn érkező záporvizeknek a befogadóba juttatását. Ennek érdekében a szivattyútelep kapacitását a főgyűjtő levezetőképességére növelték, gőz- iizemre tértek át, végül a nyomócsatornával párhuzamosan szabad kiömlőt is terveztek.

A turbinatelep megépítését véglegesen nem vetették el; helyét is kijelölték. A gőzüzemű szivattyúház és a kazántelep között meg is épült egy szakasza annak a csatornának, mely a homokfogót a turbinaházzal, kötötte volna össze. (Ezt a csatornaszakaszt ma is „turbinacsatorná”-nak nevezik.)

A versenytárgyalási kiírás szerint a szivattyúkat meghajtó gőzgépeket +10,0 m, a szivattyúkat +1,0 m (lánchídi mérce) szinten kellett elhelyezni. Az elfogadott ajánlat szerint ezen változtattak. A gépház padló42