Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
I. A csatornamű (A csatornahálózat)
A Duna-parti főgyűjtő egyik zápork tömlőjének (vészkiömlö- jének) önműködő szelepes zsilipje. Záporok alkalmával a főgyűjtőben a víz szintje megemelkedik. A szeleptányérra ható víznyomás az ellensúllyal a szelepülésre szorított szeleptányért lenyomja. A csatornából a víz a záporkiömlő csatornán távozhat. Magas Duna-vizáUás esetén a folyó vizének nyomása a szelep- illésre szorítja a szeleptányért, megakadályozva ezzel a Duna vizeitek a főgyűjtőbe való betódulását (Fotó: ifj. Mészáros A ndrás) szintjét 5 m-rel süllyesztették. Az itt elhelyezett hat gőzgép mindegyike két-két közvetlenül kapcsolt centri- fugálszivattyút hajtott volna meg. A Földművelésügyi Minisztérium 1892-ben elrendelte, hogy a soroksári Duna-ág felső medencéjének, illetőleg a tervezett hidroelektromos műnek táplálására szolgáló felvizcsatornára a főváros legyen figyelemmel. A szivattyútelep nyomócsatornájának és szabadkiömlőjének építésekor ezért a két keresztezési helyen a felvízcsatorna egy-egy szakaszát is elkészítették. A másodpercenként 80 m3 Duna-víz szállítására alkalmas csatorna hét nyílású, fenékszintje —2,0 m (lánchídi mérce). Egy-egy nyílás 5 m széles és 2 m magas. Ettől függetlenül a Belügyminisztérium mint felsőbb szerv 1891. január 16-án 87 990 sz. jóváhagyó leiratával tulajdonképpen befejeződött a főváros általános csatornázásának kialakítását megelőző korszak, és megkezdődhetett a terv kivitelezése. A terv végrehajtása A csatornaépítkezések végrehajtásáról a főváros és a Közmunkák Tanácsának küldötteiből alakított vegyes bizottság intézkedett. A mérnöki hivatal 1884. évi első költségvetése 2 920 000 forint összeggel számolt. A költségekben a turbinatelep, a közös, a Duna-parti és a nagykörúti főgyűjtő építése szerepelt. A felülbírálat alkalmával a főgyűjtők szelvényméretét megnövelték. Emiatt az eredeti költségelőirányzat 21,4%-kal, 3 545 000 forintra emelkedett. Hozzájárult még — a szabadkiömlő 130 000 forint, — a nagyobb szivattyútelep 350 000 forint és — a magasan fekvő főgyűjtő 750 000 forint költsége. A teljes előirányzat így kereken ötmillió forint lett. A főváros közgyűlése 1889-ben (916. kgy. sz.) az időközben történt tervváltoztatások figyelembevételével és a kőbányai főgyűjtő építési költségének beállításával a pesti oldal általános csatornázására összesen: 11 044 384 korona 77 fillért engedélyezett. A főváros 1915. évi zárszámadása szerint ténylegesen 10 324 003 korona 35 fillért használtak fel. Az építkezés, a szivattyútelep üzemi épületével, 1889-ben indult meg. A megépült főgyűjtők jellemző adatait a 2. táblázat tünteti fel. 43
