Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

I. A csatornamű (A csatornahálózat)

A központi (ferencvárosi) szivattyútelep előtérve. A közös főgyűjtőn érkező szennyvizek a szivattyútelepre folynak, ahonnan nyomócsatornán keresztül a Dunába jutnak. A szivattyúkat vízturbinák hajtják meg, kihasználva a Duna és a lezárt soroksári

Duna-ág vízszíne közötti magasságkülönbséget. A közös főgyűjtő záporvizei a Soroksári úton építendő vészkiömlön a gubacsi-gát mögött jutnak a Duna-ágba

megoldást választott. A tervet 1887 februárjában a szakbizottság megtárgyalta és elfogadásra ajánlotta.18

Klimm előrelátásának köszönhető tehát többek között az, hogy a Mariin által javasolt 18 m:i/s levezetőképesség helyett a megépült közös főgyűjtő 27 m:!/s vizet szállíthat. Az ő érdeme, hogy az akkor épített főgyűjtőrendszer kielégíti a város — az időben elképzelhetetlennek tűnő — mai, sőt még jövőbeni igényeit is.

A főváros általános csatornázásának kialakításával kapcsolatos, 20 évig tartó tárgyalások, ellenvélemények külső-belső behatások által akadályozott program megvalósítása elérkezett ahhoz a történelmi pillanathoz, amikor véglegesen eldöntötték ezt a város szempontjából életfontosságú kérdést.

Martin tervét a tárgyalások, felülvizsgálatok során több ízben módosították.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa ragaszkodott ah41