Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
I. A csatornamű (A csatornahálózat)
A négy szakértő pályázati terve lényegében a Bazal- gette-féle programon alapult, csak a kifolyás magasságában és egyes részletekben különböztek egymástól. Beiwinkler Károly a képviselő testületben Lechner tervével szemben a maga ellentervét igyekezett elfogadtatni. Javaslata szerint csak egy főgyűjtőt kell építeni, és az a Duna partján legyen. A meglevő, Dunába torkolló csatornákból a szárazidei szennyvizet fogadja be a főgyűjtő. A csapadékvizek önműködő zsilipeken keresztül közvetlenül a Dunába folynak. A főgyűjtő tehát csak a szárazidei szennyvizet szállítja a — vasúti híd alatti — szivattyútelepre. A szelvények méreteit és a szivattyútelep kapacitását így lényegesen csökkenteni lehet. Az építési és üzemeltetési költségek ennek következtében a Lechner-terv költségeinek csak törtrészét teszik ki. Beiwinkler szerepét a Közmunkák Tanácsának 1882. évi jelentése a következők szerint ítéli meg: ,,A múlt évben végre a főváros általános csatornázásának ügye kiemelkedett abból a reménytelen állapotból, melybe a főváros kebelében felmerült elvi nézeteltérések következtében jutott... Mind e javaslatok azonban határozatokká nem lőnek Beiwinkler Károly főv. biz. tag ellenindítványai következtében, ki a pályázati tervek alapelveit bírálván, saját, csak a pesti oldalra vonatkozó csatornázási rendszerét terjesztette elő. Nem kívánunk e helyütt annak ismertetésébe bocsátkozni, s csupán azért hozzuk fel és említjük meg tovább azt, miszerint az elsőt Beiwinkler részéről szakadatlanul újabb és újabb ellenindítványok, javaslatok és előterjesztések követték, hogy megfogható okát adjuk a csatornázási ügy végnélküli elhúzódásának. . Beiwinkler emlékének tartozunk annyival, hogy a sok elitélő nyilatkozat ellenében működésének pozitív hatására is rámutassunk. Az évekig tartó viták során a Lechner-terv nem egy fogyatékosságára — különösen a meglevő hálózat helytelen értékelésére — fény derült, amelyet a későbbi tervezések során figyelembe vehettek. A mérnöki hivatal (Martin Ottó) terve a Duna-balparti városrészre (1884) A főváros mérnöki hivatalán belül 1883-ban csatornázási osztályt létesítettek. Az osztály vezetésével Mariin Ottó mérnököt bízták meg. Az ő feladata lett az általános csatornázási terv elkészítése — az eddig összegyűjtött javaslatok, tervek alapján — a következő utasítással: ,,...a körúti főgyűjtő a tervbe minden esetre felvétessék, a csatornahálózatba a pesti rész egész lakott területe bevonassák, a pincetalaj is víz- mentesíttessék, a lehető legmagasabb kifolyási nívó és a vészkiömlőknek lehető legmagasabb működése éressék el, végre hogy figyelem fordítassék úgy a híg. mint a szilárd csatornatartalom gazdasági értékesítésére”.11’’ Az osztály egy év alatt készítette el a terveket, amelyeket 1884-ben már bemutattak a közgyűlésen. A Martin-{é\e terv részletesen csak a mélyzónával: a Duna-parti és a nagykörúti főgyűjtővel, továbbá e két irányból érkező vizeket a szivattyútelepre szállító közös főgyűjtővel, valamint a szivattyúteleppel foglalkozik. A magasan fekvő főgyűjtő — a kőbányaival együtt — ugyanis önálló rendszer. Vízgyűjtő területének szenny- és csapadékvizei — a terv szerint — gravitációsan, szivattyúzás nélkül ömlenek a Hámán Kató utcánál a Dunába. A tervezett csatornahálózat úsztató rendszerű a vasúti híd alatti kitorkollással és a Duna-parti főgyűjtőbe épített hat vészkiömlővei. A Soroksári úton a szivattyútelep és a gubacsi zárógát között egy 3,8 km hosszú fővészkiömlő is szerepel a tervben. A fővészkiömlő a zárógát alatt az alacsonyabb vízszintű Duna-ágba torkollik. Az ág itteni vízszintje ugyanis a Csepel-sziget 50 km-rel lejjebb fekvő alsó csúcsánál uralkodó, mindenkor alacsonyabb Duna- vízállásnak felel meg. Martin igyekezett a meglevő, mintegy 175 km hosszú hálózatot az új főgyűjtőrendszerbe bekapcsolni. A mélyzóna — hozzávetőleg ezt a területet öntötte el a Duna az 1838-as árvízkor — közös főgyűjtője ezért alacsonyan. +0,45 m (lánchídi mérce) magasságon 37
