Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
XI. A vízgazdálkodás és a Fővárosi Csatornázási Művek
társadalmi, gazdasági és kulturális hatást fejt ki. Ez az agglomerációs környezet számos csatornázási kérdést vet fel. Jelenleg egy nagy tisztítótelepet üzemeltetünk a főváros határain kívül. Budakeszi községben tisztítjuk a főváros határán belül fekvő három tbc-szanatórium szennyvizeit. A telep egyúttal a község szennyvizeinek fogadására is szolgál. A fővárost körülvevő 82 település közül egyesek szennyvizét a fővárosi hálózatba fogják bevezetni. A főváros területén átfolyó patakokba az agglomeráció területén bevezetett szennyvizek még biológiai tisztítás esetén is veszélyesek a fővárosra. A főváros patakjai lakott területeket szelnek át, medrük nyílt, ezek mentén vízmü-kutak is vannak, sőt a vízfolyások kavicsteraszaira víznyerő helyek is települtek. Mindezen szempontok alapján — figyelembe véve még azt a körülményt is, hogy az érintett vízfolyások egy részének vízhozama aránylag csekély és így megfelelő hígítást sem biztosít — a települések szennyvíz- tisztítására és a szennyvizek elhelyezésére különleges előírások szükségesek. c) A vízellátás és a csatornázás összefüggései A rendkívül széles körű és jelentőségű kapcsolatból két alapvető szempontot kell kiemelni. Elsősorban is arányosítani kell a közüzemi vízvezetéki vízellátás és csatornázottság fejlesztését. A csatornázás lényegesen lemaradt a vízellátással szemben. Biztosítani kell a vízbeszerzés és a szennyvízelhelyezés egymáshoz való viszonyának műszaki és egészség- ügyi szempontból összehangolt fejlesztését. d) A csatornázás és a felszíni vízelvezetés A főváros területén az egyesített rendszerű csatorna- hálózaton kívül az átvonuló patakok, árkok és a budai hegyvidék időszakos hegyivíz-levezető árkai is szolgálnak a csapadékvíz elvezetésére. A patakok a csatornahálózattól függetlenül torkollnak a Dunába. Az árkok egy része — főleg Budán — a csapadékvizeket az egyesített rendszerű csatornahálózatba szállítja. Az árkok közül többet már a múltban beboltoztak, zárt szelvényűvé alakítottak át, a csatornahálózat fejlesztésével ezek szennyvízcsatornákká váltak. (Ilyen pl. az Ördög-árok beboltozott szakasza, amely a budai városrész egyik legfontosabb főgyűjtője.) A már csatornázott területekhez kapcsolódó területek csapadékvizeinek elvezetése rendkívül összetett feladat. Az egyesített rendszerrel kiépített hálózat vízlevezető képessége a megnövekedett szennyvízmennyiségek és ezeken kívül a lefolyási tényezők megváltozása miatt elégtelenné vált újabb csapadékvizek befogadására. Mindazon területeken tehát, ahol a beépítettségi viszonyok azt megengedik és megfelelő árokrendszerrel rendelkezünk, ott az elválasztó rendszerű csatornázást kell előnyben részesíteni. e) A felszíni vízelvezetés és az árvízvédelem A főváros területéről lefolyó csapadékvizek befogadója a Duna. A vízfolyások keresztezik a Duna árvízvédelmi töltésrendszerét. Egy részüket magas Duna-vízállás esetén zsilipekkel kell lezárni és a belvizeket át kell emelni. Más részüknél az árok kétoldali visszatöltése- zésével akadályozzák meg az elöntéseket. Az árvízvédelmi zsilipek fenntartása, a vizek átemelése jelentős erőket köt le árvizek esetében, tetemes munkaeszközt és anyagot igényel és ezenkívül jelentős költséget is felemészt. A jövőben a visszatöltésezés koronamagasságának előírt megvalósításával lehet átemelés és elöntés nélkül biztonsággal levezetni a csapadékvizeket. í) A fővárosi hévizek védelmével összefüggő csatornázási feladatok A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság által 1970. június havában kiadott H 30776/5/1970. számú, a budapesti hévizek (ásvány- és gyógyvizek) közös hidrogeológiai védőövezetének kialakításáról szóló 382
