Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
XI. A vízgazdálkodás és a Fővárosi Csatornázási Művek
l.A Csatornázási Művek vízminőségvédelmi tevékenysége a) A vizek elszennyeződése A bioszféra elszennyeződése világjelenség. A technika hihetetlen Ütemű fejlődése, ezzel párhuzamosan a mezőgazdaság kemizálása, az ember igényeinek felfokozódása, a városiasodás olyan veszélyeket hordoz magában—különösen lég- és vízszennyezés vonalán —, amely az iparilag fejlett országokban már katasztrofális méreteket ölt. A szakembereken kívül a napi sajtó is mind gyakrabban foglalkozik az élővizek elszennyeződésének kérdésével és az embernek tudomásul kell vennie, hogy környezetének természetes életelemét, a vizet komoly veszedelem fenyegeti. A víz a múltban korlátlan bőségben állt az emberiség rendelkezésére. Az iparosodást megelőző évezredek alatt, ha a víz elapadt, virágzó gazdálkodást folytató népek rohamos hanyatlása, gazdag termővidékek pusztulása következett be, és a vízhiány világrészekre kiterjedő járványok okozója lett. A technika egyre fokozódó fejlődése során egyrészt a víztermelés hatványozott mértékben növekedik, másrészt a termelés során felhasznált káros szennyező anyagok eltávolítása is túlnyomó részben a felszíni és felszín alatti vizek igénybevételével történik. A modern társadalom jelenleg már nem lehet kiszolgáltatottja a természeti adottságoknak, hanem a természet egyre mélyebbre nyúló átalakításával meg kell teremtenie a társadalmi jólét emelkedésének, technikai fejlődésének alapjait. A szakemberek már világszerte figyelmeztetnek arra, hogy 20—25 éven belül az édesvíz oly mérvű szennyeződése következik be, hogy a tiszta víz lesz a Föld legkeresettebb élelmiszere és nyersanyaga. Ennélfogva a vízzel, mint egy egyre fontosabbá váló természeti kinccsel, okszerűen kell gazdálkodni. ,,A víz nem szabad jószág többé” — mondotta dr. Lászlóffy Woldemár akadémikus. A vízfolyások vizét az ipartelepek és a települések üzemi és házi szennyvizei szennyezik. A vízminőség romlását főleg vegyipari eredetű szennyeződések okozzák, amelyek hatása nem korlátozódik a felszíni vizekre, hanem egyes szennyeződésfajták, mint pl. az olaj, kátrány, fenol stb., a folyókba jutva lerakódnak a partmenti kavicsrétegre, az odatelepített ivóvizet szolgáltató kutak vízadó képességét csökkentik és a kutak vizének minőségi romlását okozzák. A felszíni vizek elszennyeződésében szerepe van a korszerű mezőgazdaság műtrágyaigényének, valamint a növényvédő szerek, vegyszeres gyomirtók (peszti- cidek) fokozódó alkalmazásának is. Újabban a háztartásokból származó szennyvizekkel tekintélyes meny- nyiségű szintetikus mosószer (detergens) kerül a felszíni vizekbe. Az élővizek tisztaságának megóvása rendkívüli erőfeszítést kíván az államtól és a társadalomtól egyaránt. Magyarországon a vízszennyezés helyzete jelenleg még nem minősíthető súlyosnak, ellentétben a fejlett iparral rendelkező államokkal. Ennek oka nem kizárólag az ipari fejlettség fokának különbségében keresendő, hanem abban is, hogy kellő időben történt előzetes beavatkozással, a vízvédelem törvénybe iktatásával, a vizek tisztaságának védelmére vonatkozó jogszabályok megalkotásával hazánk megteremtette az intézményes vízminőségvédelem alapvető feltételeit. 373
