Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
IX. Gazdálkodás
tehát pl. a raktári dolgozók, a csatornatisztítók és -javítók, a gépészek, a gépjárművezetők, a hivatalsegédek, a műhelyben dolgozó szakmunkások stb.) tartoztak ebbe a kinevezéssel járó, havibéres státusba sorolt csoportba. A fizikai dolgozók másik része (segédmunkások) az órabéresek csoportját alkotta; rájuk a magánalkalmazottakra érvényes ellátási szabályok vonatkoztak, bérüket is hetente kapták, utólagos elszámolás szerint. A fővárosi önálló vagyonkezelésű üzemek tehát mintegy középúton helyezkedtek el a közigazgatási jellegű intézmények és az akkori magánvállalatok között. Kialakulóban látszott ezzel egy különleges közművállalati jellegű szervezet és számvitel. A gazdálkodásban pedig a közönség (valamint a vállalati dolgozók) érdeke számított elsősorban, az eredményes szolgálat, nem annyira a nyereségesség. c) A felszabadulás után pár évvel — nemsokára a Csatornázási Művek megalakulását követően — megindult a magánvállalatok fokozatos államosítása. A bankok állami kézbe vétele után az államhatalom kialakította központi bankszervezetét (Magyar Nemzeti Bank, Magyar Beruházási Bank), ezután e szervezetet használta föl az egységes pénzügyi gazdálkodás, a vállalati egyszámla-rendszer bevezetésére, a pénzügyi fegyelem biztosítására. 1948 októberétől megkezdődött a havi pénzügyi előirányzatok bekérése a vállalatoktól, az egyszámlát vezető állami bank csak ezek átvizsgálása, elfogadása alapján adott pénzt a munkabérek fizetéséhez, az egyéb kiadások teljesítéséhez. Ez a rendszer a közigazgatásihoz hasonló fővárosi üzemi költségvetési előírásokhoz szokott fővárosi közművállalatok részére nem hozott különösebb megkötést. Fontos változást jelentett, hogy 1949. február 1-vel vállalatunk alkalmazottainak addigi státusrendszere megszűnt. Attól kezdve az országos szakszervezeti kollektív szerződés alapján történt a munkaviszony és a bérek megállapítása. A fizetések általában emelkedtek, de az addigi természetbeni járandóságok megszűntek, a munkaidő nőtt, megváltozott a túlmunkaidő rendszere stb. Az újjáépítést szolgáló — két és fél év alatt (1947. VIII. 1. — 1949. XII. 31.) teljesített — első hároméves terv munkáit a Csatornázási Müvek még saját erejéből, a maga bevételeiből fedezte; 1950-től megindult a teljes központi tervgazdálkodás, az első ötéves terv (1950—1954). Vele a központosán előírt éves pénzügyi és gazdálkodási tervek készítése, az egységes vállalati elszámolás rendje. A városi és közmű- és szolgáltatási vállalatokra nem alkottak külön csoportot, rájuk is az iparvállalatokra előírt szabályok lettek érvényesek. A tanácsi rendszer bevezetésekor, 1950-ben először a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium főfelügyelete alá kerültünk, az útépítő vállalatokhoz hasonlóan. Egy év múlva azonban a Helyi Ipari, majd a Könnyűipari, később a Város-és Községgazdálkodási Minisztérium fennhatósága az ipari szemléletet képviselte. Gazdálkodásunkat ezután az iparvállalati elvek szerint ítélték meg. Különleges közmüvállalati jellegünk alig került értékelésre (így pl. az árvízvédelmi biztonsági tartalékkészlet elismerésében). Az értékcsökkenés évente elszámolt összege 1950-től nem maradt vállalatunknál, hanem azt a központi beruházási számlára kellett befizetnünk. E keretből kaptuk a központi tervben megszabott évi beruházási hitelt. Évekig (1953—1958) jóval kevesebb volt e hitel összege, mint a befizetett értékcsökkenés. Ez a kevés összeg is nagyrészt az új beruházások célját szolgálta. A vagyonállag szinttartására nem jutott lehetőség. Az állami egységes ipari számlakeret (KÁLISZ) és a vele kapcsolatos üzemelszámolási rend (üzemelszámolási ív = ŰZI) 1949. évi bevezetésével nehézkessé vált a sajátos közmű jellegnek megfelelő elszámolások, nyilvántartások vezetése. A fenntartási költségek elkülönítésével pl. az ipari számlakeret nem foglalkozott, annál inkább a termékekre bontott pontos önköltségszámítással; ez utóbbi azonban vállalatunk számára nem volt különösebben jelentős. Főbb szolgáltatásaink díját hatósági megállapítás szerint számoltuk el. Csak 1965-től vált újból fontos kérdéssé a fenntartás megfelelő mértékének biztosítása.9 A Csatornázási Müvek egyik jellegzetessége, hogy bevételeinek és kiadásainak alakulását nem tudja oly mértékben irányítani, mint az iparvállalatok. Az idő348
