Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

VII. A fővárosi csatornázás szervezete

azon homlokzat után, ahol a bejárat van, a teljes, a másik oldal után pedig a fele összeget kellett kivetni.

A 164/1906. kgy. sz. szabályrendelet 63 cm széles és 95 cm magas (a régi hüvelykrendszerből maradt méretek) csatornaszelvényig az egy-egy utca csatornázásánál ténylegesen felmerült teljes építési költséget az érdekelt ingatlantulajdonosokra hárította. De ezenkívül átháritotta az utcakereszteződésekre eső szakasz költségét is. Sarokteleknél mindegyik utcára eső homlokzat után a teljes járulékot kellett megfizetni.

A szabályrendelet e rendelkezése a járulékösszeg igen nagy határok közötti ingadozását eredményezte. Ugyanis utcák szerint a csatornák mérete, fektetési mélysége, a geológiai adottságok, a talajvíz állása és minősége, valamint ezzel kapcsolatban az építési anyag megválasztása miatt az építési költségek olyan változatosságot mutattak, amelyek az ingatlantulajdonosoknak a telek értékével arányban nem álló megterhelését okozták.

Az 1936. március 13-án kelt 329/1936. sz. főpolgármesteri határozattal módosított 164/1906. kgy. sz. szabályrendelet szerint viszont az ingatlantulajdonosokra legfeljebb az a költség volt kivethető, amelybe a csatorna 60/90 cm szabványos szelvénnyel, a térszín alatt 4 m fenékmélységgel, fenékburkolással, portland- cement-betonból, különleges építési módszerek alkalmazása nélkül került volna. A polgármester évenként állapította meg a legnagyobb kivethető (méterenkénti) járulékösszeget. Ez az összeg az 1936. évre pl. 39 pengő 20 fillér volt. Különleges építési anyag beépítése esetén a járulékegység legfeljebb 25%-kal lehetett magasabb.

A főváros második csatornázási szabályrendelete 1946. január 4-ig maradt hatályban. A Székesfővárosi Csatornázási Művek megszervezése új szabályrendelet alkotását tette szükségessé.

A harmadik szabályrendelet a székesfőváros csatornázásáról (96/1945. kgy. sz.)

A szabályrendelet a székesfőváros területén levő csatornák fogalmi meghatározásáról, a közcsatornák létesítéséről, tulajdonjogáról és karbantartásáról,

a csatornaépítési munkák végrehajtásáról, a közcsatornák használatáról, a házicsatornáknak a közcsatornákba történő bekötéséről, a házicsatornák ellenőrzéséről, a bekötőcsatornák idegen telkeken történő átvezetéséről, a csatornaépítési hozzájárulásról, a közterületek víztelenítéséről, a csatornahálózati díjról, a díjak fizetésének esedékességéről és behajtásáról, a felhívások és fizetési meghagyások kézbesítésének módjáról, a pénzbírságról, a hatósági fokozatokról, jogorvoslatokról és átmeneti intézkedésekről, a régi rendelkezések hatályának megszüntetéséről, az új szabályrendelet végrehajtásáról és életbelépéséről intézkedett.

E szabályrendelet a műszaki vonatkozású szabályokon kívül tehát teljesen újszerű rendelkezéseket is tartalmazott:

a) A főváros közterületén a múltban létesített magáncsatornák közcsatornákká minősültek.

b) Az úrijog elismerési díjak az 1945. év végével megszűntek.

c) Fenntartotta a csatornaépítési hozzájárulást azzal, hogy az ingatlan homlokzatának egy folyóméterre eső összege az egy folyóméter szabványos 60/90 cm méretű, a térszín alatt 4 m mélységben épített, fenékburkolással ellátott, portlandcement-beton csatorna költségének fél összege. Ezt az összeget a polgármester évről évre állapította meg.

d) A közcsatornahálózat karbantartási és üzemi kiadásainak fedezésére a csatornázott ingatlanok tulajdonosai a közcsatornába vezetett vízmennyiség arányában csatornahasználati díjat tartoznak fizetni.

A szabályrendeletet a polgármester 1946. január 5-ével léptette hatályba.

Nagy-Budapest megalakulásakor, 1950 .január 1-ével a polgármester a 96/1945. kgy. sz. szabályrendelet hatályát az új fővárosi területekre is kiterjesztette, kimondva, hogy a szabályrendelet 10. §-ában előírt csatornahasználati díjat, a Népgazdasági Tanács 45/1949. sz. határozatának megfelelően, a főváros egész területére egységesen kell kivetni.

264