Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

V. Árvízvédelem

Az 1954. évi árvíz az alsó rakpartot teljesen elöntötte. A lánchíd1 villamos-aluljárót a támfal megvédte

Az 1876. évi árvíz idejére Budapest elöljárósága már szervezettebben készült fel. Az időközi intézkedéseknek tudható be, hogy a huzamosabb ideig tartó magas vízállás ellenére is hatásosan tudott a főváros védekezni. Kinevezték az „árvízbizottmányt”, amely január 8-ára megtette az előkészületeket a csatornák lezárásához. Majd a víz emelkedésének megfelelően lezárta a zsilipeket, és 11 szivattyúval megkezdődött a csatornavizek átemelése a Dunába. Az előkészület során összeírták az igénybe vehető csónakokat és a hozzájuk tartozó személyzetet (hajósok, molnárok). Gátszakadás

esetére menhelyeket jelöltek ki; gondoskodtak az élelmezésről és az ivóvízellátásról is. Az egyes kerületekben önkéntes mentőalakulatokat szerveztek.

Ilyen előrelátó intézkedés volt a Nagy Híd utca (Vigadó tér) és a Mészáros utca (Tolbuchin körút) között a Duna-parton 1871-ben kiépített gyűjtőcsatorna is, mely a belvárosi kitorkollásokat összefogta és a Dimitrov téren (akkori Vám tér) torkollt a Dunába. A kitorkollásnál épült átemelőállomás — bár teljesítménye elég alacsony volt és így a helyzeten gyökeresen javítani nem tudott — mégis a főváros első szivattyú14 Budapest csatornázása

209