Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
V. Árvízvédelem
telepének tekinthető. A központi csatornaszivattyútelep megindulásáig, 1893-ig működött.3 A pesti Duna-part teljes hosszában az árvízi szivaty- tyűzási üzem azelőtt január 20-tól április 12-ig szokott tartani. A legnagyobb vízállások idején 15 szivattyú — 140 LE teljesítménnyel — üzemelt. A szivattyúzási költségek aránylag jelentős összeget, kb. 49 ezer forintot tettek ki évente. A szivattyúk közül egyesek 81 napig (átlagban 55 napig) működtek, és ezalatt 109 827 000 köbláb (1 köbláb =^31,6 dm3) szennyvizet (ürüléket) emeltek át, amiből 24 órára 2 millió köbláb (63 000 m3) esett. Ezzel szemben a Dimitrov téri (akkori új) átemelőtelepen 5 gép működött, és 24 óra alatt, 75% hatásfokkal egymagában 900 000 köblábat volt képes szivattyúzni. A telep a fedlapokkal és gépészettel együtt összesen 6755 forint költséggel épült. Az általános csatornázást megelőző időszakban a csatornakitorkollások, zsilipek és szivattyúállomások száma a következő volt: Buda Pest Összesen 1. Csatornazsilip 33 darab 7 40 2. Magánzsilip 8 12 20 Együtt 41 19 60 Az 1.-ből szivattyúállomás 12 6 18 Állandó gőzlokomobil 6 15 21 Ideiglenes gőzlokomobil 9 9 Együtt 15 15 30 Az 1965. cvi árvíz ,,Az 1965. évi árvíz a Duna magyarországi 417 km hosszú szakaszán — 390 km hosszban — magasabb szinten tetőzött, minden eddigi ismert jégmentes árvíznél, s minden korábbi árvíznél tartósabban tette próbára a töltések védőképességét, a védekező szerveket és a rendkívüli árvíz elleni védekezésre mozgósított emberek tízezreit.”4 Budapestnél az 1954. július 18-án észlelt 805 cm-es addigi legmagasabb jégmentes vízállást is meghaladta cm Az 1965. évi árvíz vízállásértékei a Vígadó téri mércén az 1965. június 18-án levonuló hatodik árhullám, mely 845 cm-rel tetőzött. Az árvíz alatt Buda-Északon a rómaiparti üdülő- területet teljesen ki kellett üríteni, az Aranyhegyi-patak bal parti töltését meg kellett erősíteni. Buda-Délen a fővédvonalak előtti települések védelmére korlátozódott a védekezés. A budatétényi Duna-telepi töltés nem nyújtott kellő védelmet a fővédvonal előtti mintegy 400 épületnek, ezért a töltést gépi földmunkával 4 m-es koronaszélességre kiépítettük. Pest-Északon a Szilas-patak jobb parti töltését meghágta a víz a Váci út — Óceán-árok között. A felszíni vízmű védelmére 920 cm-es magassággal végleges körtöltést létesítettek. A Margitsziget védmüve kellő biztonságot nyújtott ugyan, de a sziget egyes mélypontjait a fakadó víz elöntötte. A védekezés a töltés homokzsákos megtámasztásával, a gát és a szálló közötti területen ellennyomó medence létesítésével történt és megfelelő szivattyúzással sikerült a feltörő vizeket a Nagyszálló padlószintje alatt tartani. 7. A főváros árvízvédelmi szabályrendeletei Az árvízvédekezés első országos érvényű szabályozása az 1885. évi XXIII. te. (Vízjogi törvény) keretében történt. A főváros már korábban, az 1880. március 3-án kelt 162. sz. határozattal kiadta „a vízkár elleni óvintézkedésekről Budapesten" című (első) árvízvédelmi szabály- rendeletét. 210
