Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
V. Árvízvédelem
széles mederben elterülve két ágra, a fő promontori- umira, s a kisebb soroksárira oszlik. Szélessége a szigeteknél: 400—500 öl, mélysége 5—10, 12 láb, szélessége a Szt. Gellértnél 160 öl, mélysége 30 láb, szélessége a két város alsó részén 400—500 öl, mélysége 8—15 láb, a folyam sodrában tudniillik s a legkisebb vízállás idején”. A mostani Szabadság-híd alatti Duna-szakaszon régebben a Kopaszi-zátony terült el. A Csepel-sziget- nél a két ágban csak kedvezőtlenül vonulhatott le a zajló jég, mert a meder szigetekkel, zátonyokkal, kanyarulatokkal volt tele. A sziget déli csúcsa alatt még veszedelmesebb volt a helyzet. 2. Az árvízmentesítés munkálatai Pesten a XVIII. században’ Az első óvintézkedések a XV111. század elején meglehetősen kezdetlegeseknek mondhatók. A század végén műszaki végzettségű szakemberek már álltak ugyan rendelkezésre, de a Duna- és patakszabályozási munkák csak az egyes veszélyeztetett helyek védelmét szolgáló gyors töltésépítkezésekre szorítkoztak. Vásárhelyi Pál mondta: ,,Valamely helynek biztosítására a folyamnak nemcsak helybeli, hanem nagyobb kiterjedésbeni rendezése szükséges”. Ez Pest esetében is igaznak bizonyult: folyamszabályozás nélkül, pusztán védőmüvek emelésével az árvíz ellen hatásosan védekezni nem lehetett. Az egyik különösen veszélyes pont volt a Rákospatak torkolata és a vizafogói rész. Erről a helyről többször tört be a víz a jelenlegi Nyugati pu. felé. 1743-ban és 45-ben itt építettek gátat, kb. a Dráva utca vonaláig. 1771-ben a várost körülölelő határárok (iinea) töltéseit javították és újakat építettek, mintegy 1 km hosszban. A töltések szélessége 5 öl (9,5 m) volt. A töltések építési módja rendkívül gyengének ítélhető. Győry Sándor: A Duna’regulázásáról írt könyvében (A Magyar Tudós Társaság Évkönyve. II. kötet. Buda, 1835.) ezeket írja: ,, . . . a töltések körül tetemes hibák estek ... a víz nagyobb vagy kisebb megtámadó erejére nem ügyelve . . . gyakran alacsony helyre estek . . . gyakran mocsáros seppedékes földre alapíttattak . . . gyakran a töltés aljának a fenék-földdel szoros egyesületére is ügyelet nem volt... és ezen s több efféle tetemes hibákkal készült töltéseknek szükségképpen minél hamarabb végromlásra kelle jutniok . . .”. Az 1775-ös, 1789-es és 1799-es nagyobb árvizek különösen a Váci töltést, valamint a Vili. és IX. kerületeket veszélyeztették. 1799 februárjában önként jelentkező polgárokkal végeztek kisebb munkála- latokat mindkét helyen. A helytartótanács végre rájött arra, hogy csak előre meghatározott terv szerint lehet a munkákat végrehajtani. Az Építészeti Igazgatóság a terv és költség- vetés elkészítésével Várady Pál mérnököt bízta meg, aki 1799 júliusában tervét benyújtotta a tanácshoz. A terv két részből állt: a külvárosok és a belváros árvíz- védelmi kérdéseit taglalta. Eszerint elsősorban a Váci töltés megerősítése és új gát építése vált szükségessé, másodsorban a Ferencváros védelmére a Kétnyúl utcán (ma Szamuely utca) át a soroksári lineánál fekvő cédulaházig (Soroksári út és Hámán Kató utca keresztezése) kell 915 öl hosszú gátat emelni az 1775. évi árvízszint magasságáig. Ezt a tervet az udvari kamara 1799 decemberében jóváhagyta azzal, hogy a költségeket a város fizesse és ha szükséges, vegyen fel kölcsönt erre a célra. A munkát megkezdték, de az csak vontatottan haladt előre, amiért a helytartótanács rosszallását fejezte ki a városnak. Végre 1802. február 12-én jelenthették, hogy a munkálatoknak a külvárosokra eső része elkészült. 3. Az 1838-as árvíz és következményei A vízáradások Pest-Budán valamikor sok ezer ember életét követelték. Az 1744. évi árvízkor 50 ház, 1775- ben 611 ház omlott össze. A Ferencváros 1799-ben teljesen romba dőlt. Az 1838. évi volt azonban az eddig ismert pesti árvizek közül mind méreteiben, mind következményeiben a legsúlyosabb. Az 1838-as árvíz előtt a pesti kiépített védőmüvek 13 Budapest csatornázása 193
